Anyukák! őszintén hirtelen haragotokba büntettétek már olyannal kisgyereketeket amit azóta nagyon megbántatok? Megbocsáltottatok magatoknak?

Igen :(

Sosem fogom elfelejteni... :(

A GYES igénylésemet töltöttem ki éppen, meg az adónyilatkozatokat, Ő pedig hozta a csacsiját, hogy játsszam vele. Megkértem háromszor, hogy ne most, de hozta újra, nekem meg elszállt az agyam, és eldobtam a csacsit.

Mindjárt sírok, ha eszembe jut az a rémület az arcán :(

Nagyon szégyellem magam, ha tehetném, visszacsinálnám!

Én nagyon türelmes embernek tartom magam, de egyszer (pont megjött, amúgy is sík ideg voltam...) elfogyott a türelmem. Állandóan fészkelődött-mocorgott-forgott a pelenkázón a fiam, sehogy sem akart megmaradni egy fél percig a hátán, képtelen voltam ráadni a pelust, akkor nagyon-nagyon csúnyán rákiabáltam (de úgy, hogy szerintem a szomszédok is hallották...), és én is a falhoz vágtam azt hiszem a popsikrémet... (az volt a kezem ügyében)

Ez volt az egyetlen alkalom, hogy eldurrant az agyam, többször azóta sem kiabáltam a gyerekkel, én remélem nem is fogok (legalábbis nem mostanában).

Igen. :((

Pont a hétvégén történt.Pedig még olyan kicsi,1 éves,semmit sem értett a haragomból.A lényeg hogy sültkruplit ebédeltünk,és lerántotta az asztal széléről a krumplival teli tányért,az össze leborult a földre,én meg annyira mérges lettem,úgy ráordibáltam,hogy szegény borzasztóan megijedt,nagyon-nagyon sírt.

Persze ahogy sírni kezdett,megbántam.

Ölelgettem,szeretgettem,és megfogadtam hogy soha többé ilyet,annyira sajnáltam őt.

Azóta is bánt a dolog!

Volt... Szerintem minden szulovel van! Mi se lehetunk mindig toppon! :/

Szegyeljuk, banjuk, de nekunk nagyobb "serelem", mint a kicsiknek! Minket jobban megvisel ok mar nem is emlekeznek ra mikor mi meg emesztjuk miatta magunkat!

Volt, tegnap, és majd' belehalok a lelkiismeretfurdalásba.

Pici kora óta rongyival alszik el, de kb. egy hete kizárólag egyetlen rongyi volt jó (eddig mindegy volt melyiket adom, csak rongyi legyen - textilpelusok egyébként a rongyik, mintás textilpelenkák), amit tegnap elejtett a garázsban, és nagyon koszos lett, nem adhattam már oda neki. Feljöttünk, és bármit ajánlottam, nem kellett neki, és nem viccelek, 11.57-től (ebéd utántól) este 17.30-ig csak azt hajtogatta, hogy nem-nem-nem, és sírt, néha már bele is aludt a sírásba... Fél hatkor totál kiborultam, megfogtam a koszos rongyit, kidobtam, és mondtam, hogy innentől a tiszta van. Addig vigasztaltam mindennel, simiztem, akkor elfogyott a türelmem.

Utána elfogadta a tisztát, de az arcán totális döbbenet és rémület volt.

Visszacsinálnám. :(

Biztosan nem fogja bevallalni es megindokolni! :/

Itt semmit se irhatsz oszinten mert jon egy-ket paraszt aki persze tokeletes es soha a hangjat se emelte fel meg a gyerekere es persze nyugodtan tizedredszer is elmondja, hogy a konektorba nem nyulunk, orrunkat nem turjuk es foleg nem esszuk meg!!! Mert en sajnos/nem sajnos ezeken kiabalok bar, a kezre csapas is kilatasban van az utobbiert...