Gyerek vallalás autó nélkül?

Kisvárosban élünk 2 gyerekkel, eddig háromszor kellett azonnal ügyeletre majd kórházba vinni az egyiküket, persze késő este vagy munkaszüneti napon, mert helyben nem tudták kezelni. Ilyenkor kell az autó, különben nem jutsz sehova.

Bp belvárosban például csak gond a parkolás, tárolás miatt, és a tömegközlekedés megléte miatt okafogyottá válik egy autó.

13 éves a legnagyobbam, eddig megoldottuk kocsi nélkül az életet :) Mondjuk most már lesz autó, csak jogsink sem volt egyikünknek sem, diákkorunkban sem a férjem szülei, sem az enyémek nem érezték fontosnak, hogy legyen, utána meg már dolgoztunk, és nem kerestünk annyit, hogy beleférjen, aztán amikor meg már igen, akkor időnk nem volt megcsinálni. Most, hogy egy éve egy kisvárosban lakunk, ahol azért nem sok minden van, sok mindenért be kell menni a megyeszékhelyre, nagyon tele lett a puttonyom a vonathoz való igazodással, az állandó rohanással, a felesleges várakozásokkal, a kánikulában az állomásról hazabaktatással, szóval mostanra úgy döntöttem, hogy valahogy akkor is csinálok rá magamnak időt, és elkezdtem az autósiskolát, szóval ha minden jól megy, még az idén lesz kocsi (már meglenne a jogsim, ha nem jön közbe a járvány, ami miatt szüneteltek a vizsgák).

Egyébként mondom, mi 13 évet letoltunk egy, aztán két gyerekkel kocsi nélkül, meg lehet majdnem mindent oldani így is, de azért sok minden eléggé nyűg, főleg egy akkora gyerekkel, amelyik már nem babakocsis, de azért hosszabb gyaloglásnál már elfárad. Én ismerősöktől sokszor kaptam beszólást is, hogy a majdnem háromévest miért viszem babakocsival a bölcsibe, bezzeg az ő gyerekük már egyéves korától nem babakocsizik. Ja, persze csupa olyantól, akik autóval jártak mindenhová. Nyilván így az enyém sem ült volna babakocsiba, de nekünk a bölcsi az én tempómban fél óra volt gyalog, a gyerek tempójában egy óra, és bár odafelé meg lehetett oldani busszal, de visszafelé nem (belváros, csupa egyirányú régi szűk utca, visszafelé nem volt emiatt busz). Úgyhogy inkább toltam, de akkor nem egy óra volt a hazaút az amúgy hisztiző gyerekkel, aki mindenfelé akart menni, csak arra nem, amerre kellett. Sokszor próbáltam vele gyalog, rendszerint az lett a vége, hogy én cipeltem nyakiban, emiatt egyszer két hétig feküdnöm kellett, úgy beállt a derekam.

A bevásárlások annyira nem vészesek, mióta itt is van végre házhoz szállítás (kb másfél éve), előtte viszont havi nagybevásárlást nem tudtunk csinálni, a férjemmel ketten sem bírtunk volna egyszerre annyi cuccot hazahozni, egy hétre valót is necces volt sokszor.

Ami szerintem nehéz, főleg kisgyerekkel, az a nyaralás, utazás. Az még oké, hogy elvisz a vonat vagy a távolsági busz, de a legtöbb szállás azért az állomástól elég messze van, arra vannak tervezve, hogy kocsival mennek oda az emberek, és bőrönddel, táskákkal megrakodva nem egyszerű eljutni odáig, főleg kisebb településeken, ahol nincs taxi.

Ugyan ez, ha csak valami egynapos kimozdulás van, mondjuk egy állatkert. Pécs mellett lakunk amúgy, előtte Pécsen. Még amikor a városban laktunk, akkor is macerás volt, most meg pláne, az állatkertet busszal megközelíteni még oké, de nem jár túl sűrűn, ha lekéssük, állunk fél órát a megállóban, vagy gyaloglás le a Mecsekről az addigra már dög fáradt gyerekkel :/ Utána sprint a vonathoz, ami elhoz haza, ha lekéssük, minimum fél órát várunk a koszos állomáson. Szóval tényleg az benne a rossz, hogy minden programra plusz 1-2 órát rá kell számolni az utazás miatt, akkor is, ha nem megyünk messzire. Kocsival egy sima délutáni program is lehetne, elmegyünk 3-kor, fél óra alatt odaérünk, ott vagyunk 1-2-3 órát, és legkésőbb este 6-ra otthon vagyunk. Kocsi nélkül legkésőbb rögtön ebéd után indulás, és járattól függően 6-7 körül érünk haza, mindezt úgy, hogy a tényleges program csak 2-3 óra volt, és mire hazaérünk, mindenki hulla fáradt, mert oda is, vissza is kapkodás van, hogy mindent elérjünk akkor, amikor jön. Sokszor már az indulásnál borul minden, ha a vonat felé menet jut valakinek eszébe, hogy valami otthon maradt és vissza kell menni érte.

Szóval nekem igazából az a fő bajom a kocsi nélküli élettel, hogy minden dupla annyi időt vesz igénybe, főleg gyerekekkel, akik nyilván lassabban mennek, többet totojáznak, vagy ha valahová időre kell menni, sokszor választhatok, hogy vagy késünk valamennyit, vagy akár egy órával korábban vagyunk ott.

Nekem 2 gyerekem van (3 es 1 evesek) es nincs autonk. Most akarunk venni, de a ferjem fog vele dolgozni jarni.

Hat kozvetetten ide tartozik igy leirom: reszemrol eleg gaz hogy manapsag mar szarni is kocsival visszuk a kolykeinket.

Mondjuk ugy, hogy nagyon elkeserit, hogy ha elmegyunk valamilyen gyaloglos programra baratokkal (pl allatkert vagy turazas vagy csak siman egy varosnezes) akkor a 3-4 eves gyerekeiknek semmi allokepessege, mert mindenhova szemelyautoval mennek.

Ezeket a gyerekeket ilyen gyaloglos esemenyre babakocsival hozzak. Ilyenkor az en gyerekem is nekiall vinnyogni hogy o is akar babakocsizni. (A 3 eves, pedig kb 1.5 eve gyalogolunk, tomegkozlekedunk, bringazunk)

Legutobb egy allatkerti seta soran lattam a sok elhizott serdulot akik ott vonaglottak padtol padig, mert nem tudtak masfel orat egyben setalni.

Ettol fuggetlenul KELL a kocsi,vagy jo ha van.. mi sem veletlenul veszünk, de inkabb bevasarolni, dolgozni es utazni szeretnenk vele.

8 hónapos terhesen vettem autót, mert tudtam, hogy kis korkülönbséggel lesznek gyerekeim, ezért tömegközlekedés kilőve. Nem szivatom magam.

Oké, ha minden egy köpesre van, akkor minek, de ti a kisbolton és a bölcsin kívül máshova nem is jártok?

Mi heti rendszerességgel jartunk a belvárosból a külvárosba. Két átszállás, 15 perces várakozások forgalmas út melletti kis buszmegállókban mindenféle időjárásvan, aztán felszállás magaspadlós járművekre dupla babakocsival...Arról nem is beszélve, hogy a tömegközlekedés gusztustalan, gyerek nélkül se szívesen használom. Volt hogy inkább biciklivel jartam munkába, az napi 2 óra tekerés volt :)

A nyaralások a másik. Hogy mentek le például a Balatonra 2 totyogóval plussz a cuccokkal? Inkább el sem indulok, ha nincs autó, mert ez nem utazás, hanem kínszenvedés, tortúra.