Fiatalon szültem. Azóta nem tudom túltenni magam rajta. Rossz ember vagyok ?

Oké, felelőtlen voltál az tény, de nem vagy rossz ember.

A szüleid viszont annál inkább, egy gyereket nem kellett volna kitenni ennek a traumának, szenvedésnek.

Azért becsülendő hogy mindent megadsz a gyerekednek a rossz helyzet ellenére is!

Nem hagytad magára, igaz nem te neveled, de valamilyen szinten törődsz vele.

A multadat nem tudod megváltoztatni, a jövőbe nézz! Törekedj arra, hogy a gyermeked boldog legyen, és persze te magad is.

Hasznos dolog lenne továbbá beszélni egy pszichológussal erről, hogy fel tudd dolgozni a veled történteket.

Szerintem keress fel egy pszichológust.

Azért nem akar veled élni,mert havonta egyszer találkoztok,ez nagyon kevés. Neki az az otthon ahol most lakik,és érthető,hogy ragaszkodik a nagyszülőkhöz,mivel ők nevelik. Viszont ha tényleg szeretnéd ,hogy veled legyen akkor tegyél érte,nem tudom hány évesek a nagyszülők,de ha idősek akkor fennáll a helyzet ,hogy meghalnak és akkor hozzád kerül egy gyászoló gyerek. Nálunk hasonló volt a helyzet, a férjem fiát a nagyszülők nevelték, ők meghaltak, hozzánk került a 9éves gyerek. Lakhelyváltás,iskolaváltás,gyász, nagyon nehéz volt neki.

Akkor most csukd be a szemed, és képzeld magad elé a 14 éves énedet.

Öleld át, és mondd el neki, hogy bár biztos hibázott, nem rosszabb ember, mint bárki más. Nagyon bátor és ügyes volt éveken át - még mindig gyermekként. S mivel az volt, azért lettél az, aki most vagy - a helyzethez képest a lehető legfelelősségteljesebb anya.

A gyermeked szeret téged - valamit jól csináltál, látod? :)

A szeretetteljes gesztusokat nem lehet ilyen szinten erőltetni vagy megjátszani.

Szerintem csináld azt, hogy

1. minél többet kommunikáltok. Ha nem személyesen, akkor máshogyan, akár interneten. Legyél te a "jófej, fiatal anya".

2. az őt nevelő nagyszülőkhöz is ugyanígy közeledjél egyre jobban! Ők a kapocs, az ő lelki közelségük a gyermekhez való közeledést is jelenti.

3. Vállald fel, hogy anya vagy. Nem kell részletekbe bocsátkozni. Lehet, hogy le fog kopni egy-két "barát". A megmaradók viszont támaszaid lesznek.

Szerintem nagyon rendben lesztek, hajrá! :)

Nem csinàltál butaságot!

Ha van kedved beszèlgetni, írhatsz, bár nem ennyire fiatalon, hanem 22 évesen szültem hat éve, de nagyon bele vagyok zombulva “tudatosan“ a lányomba, mivel nem tervezett baba volt, kisgyerek kora óta keresem a közös pontokat, megmozdulásokat, hogy véletlen se adjak esélyt a depinek/megbánásnak, aztán mikor kiderült, hogy nehezebb vele, akkor meg pláne rákapcsoltam.

Vannak szuper anya gyerek kapcsolatèpítő táborok pont ilyen esetekre, a közös élmények és az apránkénti felvállalás segít!

Én is tiszta stresszben voltam/vagyok új helyzetekben, hogy fel kell vállalnom hogy fiatalon szültem, egyedül vagyok vele, most meg az egyéb nehézségeket, istenem de utálom a szánakozást, pedig egész jó az életünk, én legalábbis nem cserélnék egyik általam ismert házassággal sem..

Néha vágyakozva nézem, hogy a gyermektelen ismerőseim ide oda mászkálnak, de azáltal, hogy tudatosan koncentrálok és előidézem a jó dolgokat, elkezdtem észrevenni, hogy van, aki az én helyzetemre is vágyik, illetve hogy rengeteg jó dolog ér azért, mert gyerekem van.

Az egészen apróságtól a hatalmas dolgokig.

Plusz segít még, ha elképzeled a másik opciót. Én pl bele voltam zúgva egy jófej borzalmas viselkedésű srácba(az apjába). Lehet elkezdtem volna drogozni, zülleni, ha elvetetem, az is hatalmas trauma, pláne ha felfogod, hogy egy kis életkezdeményt, ami egy részedet magába foglalja és te “teremtettél” vetetted volna ki a testedből. Engem borzalmasan megviselt volna, és biztos vagyok benne, hogy sokszor felmerült volna az életemben, milyen is lett volna az első gyerekem. Pláne ha később szülök, vagy nem megy a teherbe esés.. minden alkalommal ha rá gondoltam volna, egy részem meghalt volna belül..

Otthagytam volna az egyetemet, nem lett volna motivációm, kényszerem tanulni, elég hajlamos vagyok elmerül az önsajnálatban, húzni az utolsó pillanatig a dolgokat. A gyerekem megadta azt, hogy folyamatosan az utolsó pillanatban vagyok, ez visz előre.

Szóval ha van kedved beszélgetni, szívesen segítek, akár személyesen is, hogy rá tudjak mutatni a kettőtök közös pontjaira, ami erősíti a köteléket és a gyerekből gyerekem legyen.

Az elején én is babának hívtam, a baba, a babát, jó alvó baba, aztán ahogy összenőttünk, lett belőle lányom, gyerekem, krumpli:)