Mit tegyek, ha nem vagyok jól, mert megaláztak és hetek óta ezen kattogok?

Szerintem itt a többség nem azon akadt ki, hogy a kérdező traumaként élte meg a szülést, hanem, hogy segítséget kér, de aztán élből elutasít mindent ("Pszichológushoz nem megyek." )

Egyszerűbb lett volna úgy kiírni a kérdést, hogy "Meghallgatnátok? (mert most az is nagyon sokat segítene)"

Sajnálom, ami történt! Elfelejteni nem lehet, de előbb-utóbb túl leszel rajta. Beszélj a férjeddel, családoddal, barátnőiddel erről, figyelj a babádra, rá koncentrálj!

Még mielőtt valaki a torkomnak ugrana: egyetlen szakmában sem elfogadott a bunkózás, de sajnos ma Magyarországon itt tartunk,hogy vagy fizetünk a kedvességért vagy a szerencsére bízzuk, de akkor nem reklamálunk, ha nem minden úgy sül el, ahogy szeretnénk.

U.i. Az hogy egyedül volt a szülőszobán, mert a férje nem ért be, nem az orvos hibája. Valószínűleg szerencsétlen véletlenek egybeesése, de ezen már utólag kár idegeskedni.

Még egy gondolat: én bevallottan mimózalelkű vagyok.

Mindenen napokig tudok kattogni, de gyerek mellett meg kellett tanulnom, hogy nagyon sokszor és nagyon sok helyről ér megaláztatás (egy ismeretlen anyuka beszólása a játszótéren, a szomszéd bácsi kéretlen tanácsa vagy az ügyeletes orvos bunkózása, amiért meg mertem zavarni a pihenését)

Pléhpofát kell növeszteni és kész. Máshogy sajnos nem lehet.

29 bárkinek szíve joga traumakent megélni barmit. De ha segítséget nem akar, mindent elutasít amit tehetne és csak tobzodik a lelki világában egyedül, akkor tulajdonképpen milyen választ vár?

Jól van kérdező. Te szegény. Ne tegyél semmit. Tok hülyeség. Jobb kattogni azon, hogy mindenki bunkó. Ne lépj túl rajta. Ne kérj segítséget. Ne mondd el senkinek. Csak így puffogj egy fórumon. Az segít. Ja nem. Nem segít.

34, akkor máshogy kérdezem. Miért ad magának bárki felhatalmazást arra,hogy valakit kéretlenül kioktasson, legorombítson? Azt kellene megérteni,hogy senkinek sem tisztje az ő helyreigazításra. Lehet válaszolni a kérdésre normálisan is.

Egyébként meg jellemzően a depressziós vagy depresszió közeli állapotban lévő emberek sajátossága, hogy nem nyitottak a szaksegítségre, többnyire a környezetük ítélkezésétől tartva. Erre meg még jól ráerősít a sok "fotelmegmondó majd én jól eligazítalak merre vagy arccal előre" emberke.

Inkább csöndben kellene maradni, ha segíteni nem tudsz/akarsz. Persze az is benne van, hogy hiszti, de ezt a fotelból senkinek sem kell/szabad megítélni.