Fontosnak tartjátok, hogy a gyerekeiteknek külön szobája legyen? Ha igen, akkor miért, ha nem, akkor miért?

Én sokáig az ellenkező nemű testvéremmel osztoztam egy szobán és semmit nem érzékeltem az előző által felsorolt előnyökből. Azt láttam, hogy nem vonulhatok el egyedül, ha ideges vagyok vagy csak simán jólesne, hogy olyan dolgokban is alkalmazkodni kell a másikhoz, mint a lefekvés, de a testvérem nem volt az a kompromisszumkész gyerek, ami állandó veszekedésekhez vezetett. Idegesítő, mikor te tanulnál de nem tudsz, mert valaki egyfolytában molyol melletted, esetleg beszél hozzád, hiába kéred, hogy ne tegye. Abból kifolyólag, hogy nem egyezett a nemünk, nem volt meg az, hogy nyugodtan állhatok meztelenül a szekrényem előtt, azon tipródva, hogy mit vegyek fel, mert tuti abban a pillanatban lép be az ajtón. Sőt, tulajdonképpen egy átöltözéshez is a fürdőbe kellett vonulnom, esetleg a takaró alatt kellett megoldani, ami nem kicsit kölcsönzött osztálykirándulási hangulatot... Nem fújhattunk magunkra annyi dezodort, amennyit akartunk, mert a másik jött azzal, hogy megfullad tőle. Egyikünk sem nagy társasági ember, így az áthívás nem volt mindennapos, de ha esetleg mégis előfordult, akkor a másik addig kiköltözött a szobából a kanapéra. Ezen kívül eléggé mások voltak a rendről és a tisztaságról az elképzeléseink, ami miatt szintén állandóan martuk egymást

Most megkérdeztem a tesóm, aki azt tette még hozzá, hogy nem aludhatott meztelenül, mert gáznak érezte volna, ha reggelente a pucér seggével találom szembe magam :D. Meg azt, hogy nehezen viselte, hogy nem finghatott akkor, amikor akart, ki kellett mennie wc-re vagy megvárni, míg elalszom

Nem tudom, mennyiben lett volna más, ha mindketten fiúk vagy lányok vagyunk, de szerinted akkor is lett volna, ami megnehezíti az életünket

Annak tartom, de sajnos egy darabig még nemhogy nekik nem lesz külön szobájuk, de olyan házban lakunk, ahol a 2 szoba között egy hatalmas boltív van ami sajnos nem megszűntethető :S

Egyik fiú, másik lány, így pláne fontos lenne a külön szoba. A nagyobb most kezdi az iskolát, így még van egy pici idő amíg komolyabb igényük lenne a saját térre, de gyorsan telik az idő, barátnőim példájából pedig mindenkinek marha rossz, ha egy szobában vannak, se' normálisan tanulni, pihenni, sem otthon bandázni a barátokkal nem lehet így..

Nekem 4 szobás ház vétele a cél, kell a nappali is, gyűlölöm, hogy egyben van minden és még én (vagy a párom pláne éjszakás után) sem tudok elvonulni mikor kellene

Kisebb korban gyerekfüggő. Én pl. egyáltalán nem igényeltem kamaszkorig, mindig ott lógtam, ahol mások is voltak, és sokáig amúgy is átjártam anyámékhoz aludni. Ezzel szemben öcsém magának való volt, úgy 9 éves korától abszolút igényelte.

Kamaszkortól fontosnak tartom, hogy egy kis kuckója legyen a gyerekeknek. Egyrészt a privát szféra miatt, másrészt az az ő helyük, ami iránt felelősséggel is tartoznak.

Sajnos költözködések miatt úgy alakult, hogy 14 éves koromtól kezdve megszűnt a saját szoba, és gyakorlatilag huszonévesen is valakivel együtt aludtam... Áldás volt elköltözni.

Fontosnak tartom. Nem is vállalunk még egy gyereket, mert csak 2 szobás a ház ahol lakunk.

Én közös szobába voltam az öcsémmel és hát sok előnyt nem tudnék mondani. Mikor elment üzleti útra a férjem és egyedül maradtam a lakásba, akkor tudatosult bennem,hogy na ilyen ha valakinek van külön szobája 😀

Nem

Nekem volt közös és külön is

10 évet voltam kollégiumban élő a hétköznapokon.

Túl nagy jelentőséget tulajdonítanak a saját szobának.

Ennek ellenére a gyerekeimnek saját szobájuk van..