Fontosnak tartjátok, hogy a gyerekeiteknek külön szobája legyen? Ha igen, akkor miért, ha nem, akkor miért?

Igen fontosnak! Születésüktől fogva külön szobájuk van a gyerekeimnek. Fontos, hogy érezzék van egy külön kis részük ami, az csak saját, biztonságban kényelmesen érezzék magukat. Eltudjanak vonulni ha kicsit egyedül lennének.

Nem nagy házunk van, a nagy szoba lett ketté osztva ami 32nm volt

Nekem nem volt külön szobám 10 éves koromtól. Addig igen. Akkor az újszülött öcsémmel voltam egy szobában, majd később a noveremmel. Mivel kamasz koromtól ugye már keveset voltam otthon (edzések, haverok, “párkapcsolat” stb) ezért baromira nem érdekelt.

De szerintem ezt manapság amúgy is nagyon tultoljak a szülők. Alkalmazkodni meg nem baj, ha megtanulnak a gyerekek. Meg senki se halt bele.

"Lakva ismeri meg egymást az ember" - tartja a közmondás.

Lehet, hogy néhány szülő fejcsóválva reagál arra a gondolatra, hogy mi a testvéreket közös szobába tettük, hiába több szoba áll rendelkezésünkre. Úgy voltunk vele, hogy nem biztos, hogy az a legjobb megoldás, ha a gyerekeink kiságy után rögtön külön helyiségben, testvéreiktől elszeparálva találják magukat.

Mi 5 okot vettünk figyelembe a döntésünkben, hogy a 3 gyerek egy szobába került.

1. Közelebb kerülnek egymáshoz

Az együtt töltött idő összekovácsolja a testvéreket. Ahogy idősödnek, a különböző közösségekben más rendszer szerint telik a napjuk, másféle élményekkel térnek haza. Azzal, hogy egy szobában laknak lehetőséget adtunk nekik arra, hogy az ébredés utáni percekben, elalvás előtti beszélgetésekben, kis huncutkodásokban együtt legyenek, közös élményeket szerezzenek, megosszák egymással, amit fontosnak éreznek. Ezt a tapasztalatot külön szobában élve nehezebben tudnánk biztosítani számukra.

2. Vigyáznak egymásra

Három gyermek lakik egy szobában, a bolondozás mellett figyelni és vigyázni is tudnak a testvéreikre. Ha a legkisebb felébred, mert rosszat álmodott, a mi ágyunk helyett, biztonságos érzést ad neki a nagyobb tesó mellé bújni. Ha az egyik gyermek megbetegszik éjszaka és nem tud nekünk szólni, csak testvéreinek, ők figyelmeztetni tudnak minket.

Ezek az események megtanítják gyermekeinket arra, hogy felelősek egymásért és erősíti közöttük a testvéri köteléket.

Ezt az odafigyelést nem csak otthon, hanem házon kívül is megtartják. Hasznát vettük a nagyobbak természetes gondoskodásának a játszótéren vagy közös vásárlásnál is, de nyilván, mi vagyunk a szülők és ők a gyerekek, miénk a felelősség.

3. Praktikus okok

Legyünk őszinték. Három gyermek, általában háromszor annyi ledobált ruha. Ám, ha egy szobában lakik a rendetlen hármas, elég egy gyűjtőalkalmatosság, amibe belepakolunk, és egy helyen kell szétosztanunk és elraknunk a tiszta ruhákat. Ha nagyobb gyermekünk kinövi valamelyik ruháját, egyszerűen csak arrébb pakolunk egy-két fiókkal és minimális erőfeszítéssel bővíthetjük a kisebbek ruhatárát. Apró dolognak tűnik, de fontos, hogy megkönnyítsük a saját otthoni, napi rutinmunkánkat.

4. Tanulóból tanító

A kisgyermekek utánzás útján tanulnak. Közösségekben megfigyelhető mennyivel alkalmazkodóbb és fejlettebb az a gyermek, akit nagyobb testvérek várnak odahaza, mint egyedül nevelkedő társaik.

5. A jó közösség titka

Ha gyermekeink megosztják hálószobájukat, megtanulják, hogy egyaránt fontos a privát szféra és a közösen használt terület. Például van közös könyvespolcuk, de szükségük van olyan saját fiókra, amibe csak az ő dolgaik kerülnek és a többiek tiszteletben tartják. Emellett kapnak egy kis ízelítőt a kompromisszumkészség fejlesztéséből és néha a fájdalmas lemondásból is. Például, ha a legnagyobb gyermekünk szívesen olvasna még az ágyában elalvás előtt, de a fény zavarja a kisebbeket az elalvásban, a közösség érdekében le kell mondania erről a vágyáról. Ám ezek a leckék mindenképpen javukra szolgálnak a későbbiekben.

Azt azért fontosnak tartom hozzátenni, hogy a gyerekeink közös szobája 45 m², de ha nem szeretnének már egy szobában maradni, akkor mindhármójukra vár 1-1-1 15 m²-es saját szoba.