"Hétvégi" gyerekkel mennyire bizalmas a kapcsolatotok (főleg fizikai kontaktusra gondolok)?
Nem arra, ha vki pici kora óta együtt él a párja gyerekével, hanem amikor tényleg hetvégente vagy szünidőben hosszabban jön a párod gyereke.
Olyan válaszát várom, aki kedveli, elfogadja ezt a gyereket, alapvetően nincs vele konfliktus, és alapvetően mindkét családban átlagosan normális szülők élnek legalább elfogadható családi légkört teremtve.
Az is érdekelne, aki ilyen gyerek volt, mit gondol.
Ilyenekre gondolok:
- puszi: van-e reggeli/esti puszi vagy ha vhonnan hazaértek
- ölelés
- mennyire vagytok szégyenlősek a gyerek előtt pl mutatkoztok-e hálóingben előtte vagy ilyesmi
- a lelki dolgok is érdekelnek, inkább egy kedves barátságszerű, amikor jól elbeszélgettek egy közös, semleges témáról, vagy inkább bizalmas. Meséltek-e Magatokról, emberi dolgokat, érzéseket vagy inkább távolságtartók vagytok. Mesél-e Nektek intim/személyes dolgokat a gyerek vagy kérdeztek-e ilyenre.
Főleg az érdekel, amikor egy ellenkező nemű kiskamasz/kamasz a gyerek, akit azért nem pici kora, de nem is 1-2 éve ismertek.
Mi a Ti igényetek és mi lehet a gyerek szükséglete?
Nekem tiniként váltak el a szüleim és egyáltalán nincs közeli kapcsolatom apámmal. De előtte se volt jó, szóval itt inkább ez a befolyásoló. Most mondjuk jobb, ilyen rövid ideig kijönni. Az új párját kedvelem, rendes nő és szoktunk is beszélni ha ott vagyok, de semmi személyesről, inkább csak ilyen hogy vagy, milyen a suli, hogy telik a nyáriszünet és hasonló általános kérdések vannak. Ha nem vagyok ott, akkor meg egyikükkel se beszélek, apám se hív soha, szóval ennek inkább ez az oka. Meg az, hogy ha ottvagyok se fogalkozik velünk igazán, sosincs semmi program se, csak ülünk ott és ennyi. Öcsémmel sincs sokkal jobb kapcsolata, ő talán egy kicsit jobban beavatja mi van vele, de nem a személyes dolgaiba. Ő 5 évvel fiatalabb nálam, szóval ő még kisebb volt mikor elváltak.
A saját példám ellenére viszont simán el tudom képzelni, hogy ez jól működjön. Ha alapból jó a viszony és a szülő tesz érte, hogy ezt fenntartsa, foglalkozik a gyerekével, akkor szerintem a ritkább látogatás ellenére is lehet jó kapcsolatuk.
Én csak a magam részéről tudok nyilatkozni, mint “a gyerek”, talán hasznos lesz. Kiskoromban váltak el a szuleim, mert apám megcsalta édesanyámat. Kb 6 eves lehettem mikor először találkoztam az uj “baratnovel”, aki ilyen nagyon mezes-mazas volt velem, de nekem mar akkor nagyon erőltetettnek tűnt. Próbált velem barátnői viszonyba kerülni, de mivel kicsiként is tudtam, h apám miatta lépett le, ezért mindig volt benne fele egy gátlás. Szerintem o kicsit”féltékeny” is volt rám, igy vissza gondolva ugy jott le. Mikor kicsit nagyobb lettem en ugy éreztem, hogy sokszor “cseszeget”, beszologat, igy csak látszólagos viszonyom volt vele, nem akartam mar akkor se konfliktust. Anyukámnak is lett egy párja ahol szinten volt egy kislány, velem egykorú. O kb havonta jott hozzánk hétvégére, o nagyon visszahúzódó volt, anyukám kedves volt vele, de nem próbált meg anyukája lenni, se nem baratnoje mivel tudta h pl ez nálam mennyire hosszasan sült el mert nem szívből jott. Azóta eltelt sok ev, mindenki szepen felnőtt, apameknal is lett jogos gyerek mikor tini voltam, ot szerettem. Anyuka párja értelemszerűen velünk lakott, kb 9 eves lehettem mikor oda költözött, o annyira nem egy gyerekes vagy érzelgős tipus, az elso par évben jol ki jöttünk, aztán nekem jott a tini korszak, amikor nagyon nem es egyfolytaban konfliktus volt, illetve anyukám es párja között en miattam. Ez a jo par ev nem volt kellemes.
Azonban az utóbbi években mind anyukám párjával mint apukám párjával jo kapcsolatom van, anyukám párja kb ilyen második apukám, sok mindene keresztül mentunk es nagyon szeretem, mikor valaki kérdezi a gyerekekről, évek óta mondja hogy neki két gyereke van :) apám párjával baráti a viszonyom, nem fogom fel neki a múltat. Anyukám es parja szinten jóban van nevelő apukám lányával, igaz nem találkoznak nagyon gyakran, de ott is jo a viszony.
Bocsánat, hosszu lett, renelem segít valamennyit :)
Nagyon hasznosak a válaszok!
Nálunk 13 éves a párom fia, csak kb 2 éve ismerem közelebbről (előtte is pár évig már ismertem, de csak ilyen napközbeni programokról).
Azon gondolkodtam, nem vagyok-e vele túl kimért. Kedvelem és ő is engem, de pl az már nekem kellemetlen, ha mondjuk bejön a hálóba amikor hálóingben vagyok. Meg egyáltalán nem szoktam megölelni, megsimogatni a fejét vagy ilyesmi.
Ez nem ellene irányul, én fizikailag nagyom tartózkodó ember vagyok, a szüleimmel vagy a tesómmal sem ölelgetjük egymást, sose szoptatnék apàm vagy a nővérem előtt pl (amit a sógornőm simán megtesz a saját apjával).
Amikor a közós gyerekünk nemrég még baba volt, és ritkán pl az autóban szoptattam (kb 2x), akkor a páromat meg a fiát mindig megkértem, hogy szálljanak ki és menjenek egy kört. A páromon kívül bárki mással, rokonnal, baráttal is így tettem volna.
Most majd kistesó okán újra előkerül ez.
Ezek miatt gondolkoztam, mert a saját lányomat meh nyilván csomót dédelgetem, de más kamasz fiát úgy nem jönne "kézre" megölelgetni, de most sokáig itt van nálunk. Szerencsére az apja kifejezettem kedves, közvetlen, gyengéd típusú apa.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!