Akinek önszántából csak egy gyereke lett miért döntött így, megbánta később?

Mindig is úgy éreztem hogy én arra vagyok alkalmas hogy egy gyereknek adjak meg mindent (érzelmileg, anyagilag, szellemileg). A mai bizonytalan gazdasági helyzetben sem változott meg a véleményem, egy gyerekem van, őt akkor is fel fogom tudni nevelni a mostani életszínvonalán ha valami miatt ketten maradnánk. Neki szeretnék mindent megadni, saját lakást mire egyetemre megy, egy lakás árát össze tudjuk spórolni, de kettő már nem menne.

egy van, sokszor gondolkodom rajta, hogy kéne tesó. és ez a baj. nem még egy gyereket akarok, hanem a meglévőnek tesót, és amíg így érzem, addig nem lesz. persze jó lenne babázni, de éjjel felkelni, megint itthon lenni, nem dolgozni már nem annyira... nem tudom... ahj, most megint ezen fogok napokig rágódni, köszi! :D :D :D

En sosem akarta, akkora trauma volt a csaszar,inkubator,kekfeny,nem evett,megint hesargult cirkusz,aztan pedig az estet vegigaludta 8 hetes koratol. De a nappalok .. 2-3 eves koraig nyavogott reggeltol estig. Most is nyafis amugy. Nekem hirtelen jott az erzes, hogy babaznek. Illetve a kolleganoim belembeszeltek,hogy muszaj,mert ha mi meghalunk,egyedul marad a vilagban es nincs kire szamitson. Nekem ezzel komoly szorongast okoztak. Ettol fuggetlenul megjott a kedvem,megszuletett 6 ev kulonbseggel,es hat imadjuk. Banom,hogy nem elobb szultem es nem lesz idom 3.ra. Most elvezem igazan,babazok,dajkalom,jatszunk,most elem meg az anyasagot igazan.

Én az anyagiak miatt.