A gyereknevelésbe bele lehet jönni? Mit csinálok rosszul? Vagy hogyan javíthatok rajta?

Kérdező, számos oldalról meg lehet vizsgálni a kérdést. Pozitív, hogy van önkritikád, nagyon fontos, hogy ne bízza el magát az ember, mert te is megérezted, hogy nem kabát, nem cipő, ami szorít, aztán átpasszoljuk, hanem hatalmas felelősség, érző hús-vér kis lényről van szó.

Nagyon összetett az egész, de az pozitívum, hogy belekóstoltál egy ilyen helyzetbe. Most mondjam el, hogy bele is jöhetsz, és akkora bár szinte nulla problémának fogod megélni napi 8 órában egy totyogó szittelését, de ha sajátod lenne, akkor valszeg 0/24-ben eleinte hullafáradt volnál pár évig? (Sajátom még nincs, de el tudom képzelni, hogy kemény lelki és fizikai meló, főleg 4 éves kor alatt és kamasz korban levők esetén, meg más családokat látva.)

Vagy mondjak rosszabbat? Fogyatékkal születik a gyermek.

Vagy biztassalak? Bele lehet jönni sok mindenbe. De nem lesz könnyű. Számomra napi nyolc órában 25 gyerek elfogadható másodmagammal, ha mind legalább négy éves. Vagy másodmagammal 10 fő 4 év alatti.

De saját, 0 / 24-ben, hogy mindenért a szülő a felelős mint betegápolás, anyagiak, változó családi állapot (pl esetleg es válás), baleset stb?

Négy év alatti gyermekből egy fő is sok lehet egyedül, vagy párral akár, saját gyermek. Na meg ha megnő és kamasz lesz...

Van egy ötletem számodra: tedd azt, ami én, nevezetesen, hogy mások gyermekét pesztráld, tehát szerezz gyakorlati tapasztalatokat mind több gyermekről, és különféle életkorúakról, meg amit nem győzök hangsúlyozni és ismételni a kedves szülők számára: könnyen értelmezhető, jó szakkönyv! Ne bulvárt, ne sikerkönyvet, hanem gyermekpszichológusok, pedagógusok szakkönyveit forgasd, mielőtt gyereket vállalsz.

Először úgy, mint jelenleg: egyszerre csak egy gyermeket. A kamaszkor speciális és távoli, nem fontos róluk számodra még a tapasztalat, egyébként se nehéz visszaemlékezni a saját kamaszkorunkra meg a többiekére.

Ideális, amit most írni fogok, úgysem pont így lesz, de szerintem sokaknak, akiknek még nincs gyerekük, de vágynak rá, ideális lehet, ha megközelítőleg így történik:

Fogyatékkal élők igencsak kemény dió, nem muszáj megtapasztalnod, mert hamar elmegy a kedved a gyerekneveléstől (együtt érzek szegénykékkel, de tény, hogy nagyon nehéz). Hónapok múltán megpróbálhatsz lehetőséghez jutni pl szocmunka, ismerettség stb sérült, fogyatékkal élő gyermekcsoportban benyomásokat szerezni, de ennyi. Ne merülj el ebben, ha mégis ilyen gyermeked születik, nem gondolom, hogy lelkileg nagyon fel lehet készülni, gyógypedagógusnak meg nem feltétlenül kell tanulni csupán emiatt. Szóval nem javaslom, hogy elmerülj a velük való tapasztalatban. Csak kóstolj bele, viszonyításképp. Persze ki tudja, mit hoz számodra az élet, van, aki ilyen benyomás után vagy nem akar többé gyereket látni, vagy gyógypedagógus szakra jelentkezik. Vagy egyéb eset.

Az ötletemnek számodra, viszont ez a lényege:

tíz év alattiak kapcsán először a nagyobbakkal foglalkozz (7-10 évesek), ha lehet, és csak egyszerre egy fő. Fiú, lány, mikor melyik, de mindkét nemről legyen valami benyomásod, hogy mit tudsz velük kezdeni.

Mondjuk, havonta nehezítsd meg a dolgod (bár kinek a kisiskolás, kinek az ovis picit könnyebb) : két fő kisiskolás egyszerre, aztán két fő ovis egyszerre (a nemük később már nem annyira lényeges, de az életkor nagyon fontos).

Innentől nem lényeges a variáció, csupán annyiból, hogy javaslom csak ez után a totyogót, EGY FŐT egyszerre, a neme mindegy. Kemény dió. Ezért előbb tanulmányozz szakkönyveket! Látod, milyen egy totyogó, tipikus eset, amit írtál. Megszokod hamar, csak előbb tapasztald meg, milyen egy átlagos kisiskolással, illetve ovissal foglalkoznod. Kisbabával is? Esetleg. Nem értek a babákhoz, szerintem gondozási ismereteket kell tanulni, minimum elméletben.

A gyakorlat viszont azért necces pici babákkal (12 hóig), mert a pici babák nagy érzékenyek, a legnagyobb felelősség a gyerekek közül! Szerintem majd a sajátoddal babázz. Mások gyerek közül ne. Hacsak nem legalább egy-másfél éves.

Vagy persze kisebb baba is lehet a gyakorlati tapasztalatod, azonban tök egyedül ilyen korúval ne! Vagy a szülője, vagy bölcsődei gondozó / bölcsődei kisgyermeknevelő.

Másfél-két és fél is necces egy kezdőnek, ők legyenek a sokadik babysittelésed, ha javasolhatom.

Ne feledd: minden kezdet nehéz. Amit most megtapasztaltál (egyetlen totyogó, 6 órára), nemsoká enyhe nehézségnek fogod betudni, amennyiben átlagos totyogó (nem sérült, nem fogyatékkal élő).

Néhány hónap múltán, ha megvan az ilyen.-olyan benyomásod már, ahogy írtam, onnantól jön a java, de amire most utalok, számomra sem megtapasztalt, csak sejtés: saját gyerek. Na, az már kifejezetten átgondolandó, és vegyél egy nagy levegőt, nehéz lesz szerintem, de örömteli.

Viszont már nem lesz idegen neked az egész! :) Ami neked is, és a leendő gyerekednek is áldásos! Pont ezért ne feledd: mások gyerekéről tapasztalat, plusz szakkönyv! Ha én lennék az "oktatási miniszter" minden terhes anyának és párjának előírnám ezt a módszert, persze lehetőségekkel együtt (ingyen tankönyv és ingyen utazás sulikba, ovikba, bölcsikbe, ingyen látogatással). Én tettem azért, hogy nekem így legyen, ugyanakkor hálás vagyok az életnek, hogy néha jó dolgok is értek engem, pl az, hogy megdolgoztam eme lehetőségért, és éveken át meg is tapasztaltam. Nekem saját gyerek? Pénzfüggő. Én már csak az anyagi helyzet miatt aggódom. Talán már attól se félek, ha fogyatékkal születne.

Azt meg nem is említem, hogy az ötletem csak egy lehetőség, nem kötelező egyet érteni evvel, és.... hogy csak olyanoknak, akik tényleg vágynak arra, hogy ÉRTSÉK a kisgyermeki lelket és jól tudják érezni magukat velük. Én szinte nulláról indultam. Totál zavarban voltam. Fogalmam se volt, mit kezdjek velük. Viszonylag "hamar" belejöttem (olyan 1-2 év leforgása alatt), a nagyobb 10 év alattiakkal kezdve egyre kisebbekig, először más felnőttekkel együtt, majd hónapok múltán egyedül. Bárkinek megy, kellő biztonsággal, akinek szíve lelke ott van, és nem rest szakkönyveket is tanulmányozni. Nekem előbb volt a gyakorlati tapasztalat, később a szakkönyv. Szerintem fordított sorrendben még ideálisabb lett volna. Szóval mars olvasni! :) Aztán elkérdheted megint a totyogót, de hidd el, meg fogsz szenvedni, ha minden héten vele leszel 6-8 órát. Szóval irány a kisiskolások, ovisok előbb.

Ha úgy érzed. Szóval ez csak egy szerény javaslat.