A gyereknevelésbe bele lehet jönni? Mit csinálok rosszul? Vagy hogyan javíthatok rajta?
Szeretnénk gyereket a párommal. Már kiskorom óta akartam gyereket, de valahogy most éreztem magam igazán érettnek a feladatra, de azt hiszem, tévedtem.
Ma itt volt a húgom 19 hónapos kisfia. Még sosem bízta rám, de dolga volt, így reggeltől délután kettőig rámhagyta. Azt hittem, könnyen fog menni, de tévedtem. Mindenhova eljárkált, eltipegett, kinyitogatta a szekrényeket, kivette belőle a ruhákat, egész nap utána szaladgáltam, közben főztem. Nagyon nehezen ment a két dolog egyszerre. Az etetés viszonylag könnyen ment, bár mindig forgatta a fejét. Az altatás nagyon nehezen ment, 51 percig altattam. Pedig úgy csináltam, ahogy a tesóm mondta. Rátettem a kezét a fülemre, én meg simogattam az arcát.
Úgy erzem kudarcot vallottam és el is fáradtam közben, ami gáz. Mivel ha gyereket szeretnék, arra nemcsak 6 órán keresztül kell figyelni, hanem egész napos "munka". Azt hittem megérettem az anyaságra, de úgy tűnik, hogy mégse, mert nem lennék jó anya.
Elrettentést szeretnél vagy biztatást? :)
Elrettentés: sajáttal rosszabb, mert nem adhatod vissza nap végén.
Viszont ami könnyebb: nem mástól kapsz használati útmutatót, hisz te ismered a legjobban. Egyébként csoda, hogy egyáltalán el tudtad altatni, mert az altatási rítusok személyhez kötöttek: általában csak adott személlyel működik. Nálunk is máshogy altat sikerrel az apja és én, és a két gyerekünknél is más-más működik.
A saját lakásod ha már lesz gyereked, jó eséllyel bababiztos lesz, így ilyen felesleges köröket nem kell futnod, hogy mindig a sarkában légy, figyelheted messzebbről.
19 hónapos ideális esetben önállóbb evés terén is (persze ez csak részben nevelés kérdése: nálunk az egyik gyerek egyáltalán nem volt érdeklődő az étkezéssel kapcsolatban - értsd utált enni és ezért nem próbálkozott nagyon 3 évesen se; másik pedig imádja a hasát és 10 hónaposan már nem kellett etetni)
A saját gyerek teljesen más. Főleg azért mert fokozatosan edzodsz hozza és ismered ot, nem 1,5-2 évesen kapod.
Te most úgy jártál, mintha eszes nélkül akarnál maratont futni.
A semmiből rádszakadt egy "idegen" gyerek. És csodálkozol, hogy elfáradtál? :) Tuti, hogy vendégségben lévő tipegő mellett eszem ágában sem lett volna főzni, tiszta túlélőtábor. :D
Ha lesz sajátod, egyrészt sokkal jóval könnyebb lesz, mert te is nősz a gyerekkel együtt, edzésben leszel, másrészt meg sokkal nehezebb, mert ahogy írod is, este nem fog hazamenni.
Én egy ilyen délutánból tutira nem vonnám le azt a következtetést, hogy nem vagyok anyának való. Tök jól megoldottad, volt kaja, a gyerek evett, aludt, életben maradt, ha még játszottál is vele, látatlanban a tiéd a legjobb nagynéni plecsni. :)
De cuki vagy 😊 ez bizony ilyen. Kemény meló az anyaság, 0-24-es munka. Hidd el mi anyák is legalább naponta egyszer biztos érezzük, hogy kudarcot vallunk. Akár egy rosszul sikerült altatás, hiszti kezelés, etetés miatt. Mikor mi sikerül rosszabbul. Mindenannyiunknak vannak minden nap kudarcai, sikerei is.
De ahogy írták a saját gyerek más. Nem azért mert vele tuti könnyebb lenne, egyszerűen csak azért mert ahogy ő növöget, úgy rázdsz bele te is az újabb és újabb helyzetekbe. Ettől persze még nem könnyebb, csak természetesebb maga a folyamat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!