Mit tegyek, mi a baj velem? Nem szeretem a gyerekemet?

8

Szerintem jó ha van ilyenről is beszélve,mert van ilyen is.De meg kell keresni az okot, hogy miért alakult így és próbálni tenni ellene, nem csak együtt élni az ez van érzéssel.Aztán ha megtettél minden tőled telhetőt akkor valóban azon kevesebb nők közé tartozol akik nem jól mérték fel magukat és nem kellett volna gyereket vállalniuk, vagy nem akkor, nem úgy, nem azzal az emberrel stb..stb

Viccen kívül, a szülés utáni depresszióra is javasolják, meg egyébként terhesség alatt is a D-vitamin pótlását (4000 NE), több kutatás is bizonyítja, hogy a D-vitamin hiánya szorosan összefügg a depresszív érzésekkel.

Ezt leszámítva persze szerintem teljesen normális, amit érzel. Az is masszívan közrejátszhat, hogy milyen elvárásokkal, elképzelésekkel indultál neki ennek a várandósságnak- az, hogy úgy érzed nem azt érzed, amit "kell", erre utal, pedig NINCS olyan, hogy valamit "kell" érezned vagy sem-, de a korábbi tapasztalataid a nőiségeddel kapcsolatban is befolyásolhatják ezt az érzésed (pl a menstruációs sztorid- nem csodálom, hogy ez ennyire traumatizált, hogy most is ehhez hasonlítod az élményt).

Igenis jogod van rosszul érezni magad lelkileg is és testileg is. Meg szabad élned negatívnak a terhességet, mert ez tényleg teher a testnek és a léleknek is, nem egy sétagalopp. A saját tested "árul el" úgymond, amikor háttérbe szorítja a te igényeid és szükségleteid a baba érdekében (lásd pl: rosszullétek). Ezzel kicsit sem egyszerű megküzdeni, és ha nincs támogató közeg körülötted meg alapvetően jó kedélyállapotod, akkor egyedül lehetetlenség is. Beszélj erről nyugodtan a pároddal, barátnőkkel, esetleg pszichológussal, ha úgy érzed, és ne várj el magadtól olyasmit, ami nem jön természetesen. A szüléssel sem biztos, hogy csettintésre jön az a szerelem-érzés, amiről mindig olvasni lehet, és ez akkor sem garantált, ha egyébként jól éled meg a várandósságot. Szóval ne ess kétségbe, adj időt magadnak, a babának, hogy megismerkedjetek, összecsiszolódjatok, de ha úgy érzed, segítene, akkor tényleg keress fel szakértőt, hátha jobb lesz idővel. Attól még nem vagy szaranya, hogy nem jönnek az érzések csak úgy a semmiből.

A terhességet én se éltem meg valami pozitívan. 13 hétig végig rosszul voltam, aztán kialakult a terhességem alatt glutén és tej érzékenység (ami utána el se múlt). Kétszer voltam bent kórházba SOS-be. Így én el nem tudtam képzelni, hogy mások mit szeretnek és élveznek a terhességben.

És nem, nem biztos hogy elsőre meg lesz az a kapcsolat/kapcsolódás a babáddal. Ő is egy új "személy" akit meg kell ismerned és megfogod szeretni. Ez alakul, ez egy kapcsolat. Valakinek elsőre meg van amikor oda adják a kezébe és valakinek idő kell. Ez mind rendben van. Nekem az első babámmal ez volt, a másodikra azonnal ráhangolodtam.

Amikor az első babámnál véget ért a hasfájós időszak, nekem onnan volt az hogy tényleg ráhangolodtam.

De ez az egész egy folyamat. Lehet az elején nem leszel olyan türelmes, de te is folyamatosan tanulsz, és egyre turelmesebb leszel. Ezért ne ess kétségbe,legyél magaddal is türelmes.

(nekem ilyen volt a szoptatás, 2 hónapos korára elapadt a tejem bármit is csináltam nem segített, és olyan buntudatom volt, hogy nem bírtam ránézni a gyerekre, mert hogy milyen szar anya vagyok.)

Legyel türelmes! Minden kialakul majd! Sok sikert!