Mit tennétek a helyemben? KIsmamik mit tennétek?

Kedves kérdező!Nagyon sajnálom a helyzetedet,és hidd el,én vagyok az,aki teljesen meg tudja érteni,hogy most min mész keresztül,mivel két éve én is szóról szóra ezen mentem keresztül.Annyi különbséggel,hogy nekünk kislányunk van,és mikor a mi imádott egyetlenünk becsúszott,akkor én a 20. életévemben voltam,párom meg a 19.-ben.Mikor kiderült,hogy babát várok,meg sem fordult a fejünkben,hogy elvetessük,mivel páromnak nagyon-nagyon jó munkahelye volt,én is dolgoztam,igaz még a szüleinknál laktunk,de megtartottuk.Mindketten boldogan vártuk a kis csöppünket,párom minden este a hasamhoz beszélgetett,énekelt.Mikor megszületett a kislányunk,megfordult minden.Beköszöntött a válság,páromat elbocsájtották a munkahelyéről,amit annyira imádott,kislányunkkal nem foglalkozott,állandóan csavargott,munkát keresett,mikor talált akkor munka után nem jött haza időben.hanem elment "kedves" nagybátyjához,aki ellenünk uszitotta teljesen,mert olyanokat mondott neki,hogy a gyereknek az anyjára van szüksége,ő se foglalkozik vele,tiszta papucs,ha itthon van,és vigasztalja a gyerekét,meg nekem segit,mert ez nem férfi munka,stb.Párom meg hallgatott rá,mintha maga a messiás mondta volna,szóval csak aludni volt itthon.ezt tűrtük három hónapig,mondván biztos szokatlan neki a helyzet.De három hónap után már egyre többet veszekedtünk miatta,mert anyukámék is nekem mondták a magukét,ugyhogy azt is nekem kellett hallgatnom,mintha az nem lenne elég,hogy igy viselkedett a párom.Aztán utána egy veszekedés alkalmával párom elment az anyjáékhoz.Akkor egy napot birt nélkülünk,másnap hazajött,de semmit nem változott a helyzet.Rá egy hónapjára ismét elment,akkor a nagybátyjához,na ott már jobban birta,ott volt egy hétig,utána hazajött,de a helyzet még rosszabb lett.Közben lett munkája is.Rá egy hónapjáta jön haza a munkából pénteki nap,és azt mondja,hogy ott alszik a nagybátyjánál,majd másnap jön haza.Elment,nem is veszekedtem rajta vel,de aznap miután elment,rá három órájára meghalt a papám,akit rettenten imádtam.Totál magam alatt voltam.felhivtam,ő meg nem jött haza,mondván,hogy a nagybátyjának milyen nagy szüksége van rá,mert összeveszett vele a volt neje(hozzáteszem,már 5 éve nincsenek együtt).Na ezen totál kibuktam.Másnap hazajött,még csak annyi se volt,hogy részvétem.Elmondtam neki a véleményem,meg hogy a temetés alatt vegye a fáradtságot,hogy itthon lesz és vigyáz a gyerekre,mert egy 5 hónapos kisbabát nem viszek el a temetésre,én meg mindenképp megyek,ha törik,ha szakad.Erre felháborodott,hogy ennyire nem tekintem családtagnak,hogy még a papa temetésére se engedem el.MOndtam,aki családtagnak érzi magát,az még 100 km-ről is eljött aznap mikor meghalt szegénykém.Na ugy összevesztünk,hogy elköltözött imádott nagybátyjához.Jött minden nap a kicsihez,mindig hozott valamit neki,pénzt is hozott,mikor megkapta a fizetését.Ott lakott két hétig.Kedves nagybátyja két hét után kimutatta a foga fehérjét.Hivogatott,hogy mondjam meg a páromnak hogy szépen fizessen neki 30000 ft-ot,hogy ott lehet nála.Megbeszéltünk párommal egy-két dolgot,és visszaköltözött.Kiderült,hogy milyen a nagybátyja,és hogy nem olyan kis kedves fehérbárány,mint amilyennek mutatta magát,és párom onnantól kezdve nem tartja vele a kapcsolatot.Teljesen megváltozott.Segít,sokat foglalkozik a kislányunkkal,imádja.Jön velünk sétálni,viszi magával ugy is hogy én nem vagyok ott,szóval minden rendbe jött.Nagyon jó apa lett.De akkorát csalódtam akkor benne,hogy kellett két éve,hogy külön merjek vele költözni.Most van az,hogy ugy gondolom,hogy külön megyek vele,de először csak albérletbe,mert annyira bennem maradt a tüske,hogy még nem merek vele belevágni egy lakásvásárlásba.Rengeteget beszélünk a rég történtekről mostanában,és azt mondja,hogy éretlen volt,komolytalan,és annyi idős fejjel nem fogta fel,hogy milyen,ha meglesz a baba,hogy nem ő számomra az első,sőt az első hónapokban hogy el lehet hanyagolni,mivel kincsem igény szerint szopizott,volt hogy másfél órát cicin volt,utána böfi,letettem,és fél óra múlva kezdődött előről,és sok volt neki,de észhez tért szerencsére(gyorsan le is kopogom:kopp-kopp),és totál oda van a lányunkért.Ugyhogy lehet nálatok is ez a helyzet,és bele fog telni egy pár hónapba mire beleszokik.Amugy nálatok nincs olyan családtag,vagy barát,mint itt volt a nagybátyja,aki tömte a fejét minden baromsággal?Lehet ott is ez a helyzet nem?

kitartást,és minden jót kivánok.Ha gondolod irj privit nyugodtan

Allison!

Ezek szerint, neked megadatott a tökéletes élet. Nos akkor a tökéletlenről és tökéletlenekről, mit sem tudsz. Lehet, nem kellene olyasmibe beleszólni amiről semmit nem tudsz. Mert nem tudod milyen tökéletlennek lenni, hibázni és mégis megpróbálni a hibáinkból kihozni a lehető legjobbat. S mi tökéletlenek néha bizonytalanok vagyunk, és másokat kérdezünk, hogyan tegyünk, hogy jó legyen. Olyanoktól várunk választ, akik tökéletlenek, de legalább empátiájuk van valamennyi.S a kérdező, nem arra kíváncsi, hogy mit rontott el, hanem hogy most mi lenne a legjobb. Az életben nincs semmi garantálva. A férfiak többsége (a nők is, csak ők nem tehetik meg, hogy megfutamodjanak) akkor döbben rá, hogy egy gyerek mivel jár amikor már ott a pici. Még a 200%-os férfi is megfutamodhat.

Olyankor a haverok könnyebben el tudják csábítani, - ne üljön mindig az asszony szoknyája mellett, ne legyen papucs. Vannak férfiak akinek sokkra van szükségük ahhoz, hogy rájöjjenek mit veszíthetnek. Előttem már írták ezt. Az én ismerőseim között is van egy pár, ahol a férj a gyerek születése után "bekattant". Eljárt biliárdozni, diszkózni stb. Elváltak. Aztán jött a döbbenet, egy évbe telt, még vissza könyöörögte magát. Azóta másképpen áll a dolgokhoz, felnőtt. Kedves kérdező, szerintem valahogy döbbentsd rá a párodat, hogy mit veszíthet.