Nőként milyen racionális érveket hozhatnék fel a baba projekt indítása mellett?

Egyszeruen erezzuk, hogy már szeretnénk, 3 éve vagyunk egyutt, lassan az eslo házassági évfordulónkat unnepeljuk, én idén leszek 30, a férjem 7 évvel idosebb. Viszont annak ellenére, hogy szeretnénk, azért bennunk is vannak kétségek idonként, hogy birni fogjuk-e a strapát, jó szulok leszunk-e...

Racionális érv, hogy fiatalon az ember rugalmasabb, konnyebben viseli az éjszakázást /én a munkámból adódóan éjszakázom, és bizony 5 éve sokkal jobban birtam, pedig még csak 30 vagyok/...kisebb generációs kulonbség, plusz az évek elorehaladtával a teherbeesés is nehezebb.

Viszont szerintem nem túl szerencsés gyozkodni valakit arról, hogy gyereke legyen. Még ha bele is megy a kedvedért, ha csak miattad teszi, akkor késobb bármilyen problémánál téged hibáztathat majd, hogy hisz te akartad a gyereket.

En ugy gondolom, hogy bőven raertek még, hangsúlyozom, hogy ez az én véleményem, de ezek a fiatal évek, utazással, barátokkal, bulikkal, gondtalan szorakozassal, soha nem jönnek mar vissza, es ez főleg egy fiatal férfinek, igenis lehet fontos, hiszen gyerekezni még bőven raer, az ő szemszögéből többet veszít mint nyer a korai gyerekvallalassal.

Te nőként is raersz meg jopar évig, de azért általánossagban a nőknek jobban kattog az órájuk.

- Valószínűleg egészségesebbek vagytok most, mint lesztek. Babánál, nálad is kisebb a kockázat.

- Ha több gyereket akartok, hamarabb kell belevágni.

- Jobb eséllyel láthatjátok majd az unokákat.

- Kisebb lesz a generációs szakadék, pláne kamaszkorban fontos ez.

- Hamarabb kirepülnek.

- Nem 50 évesen kell majd munka után még szülőire, különórákra járkálni.

- Ne az vezérelje, hogy most mit akar vagy mitől fél, hanem gondolja át, hogy képzeli el magát 2-5-10-20 év múlva és visszafelé számoljátok ki, hogy akkor mikor érdemes belevágni.

A biológiai érvek ismertek: könnyebb teherbe esés, könnyebb terhesség és szülés, utána a gyermekágyi időszak, gyorsabb a regenerálódás, kisebb nyoma van az egész terhességnek és szülésnek a testen, és eleve a kisgyerek körüli teendőket könnyebben viseli. Plusz az ember fiatalon még türelmesebb, nyugodtabb, kisebb a generációs szakadék, tehát összességében jobban viseli az egész gyereknevelést. A terhesség és szülés körüli eseményeket leszámítva egyébként férfiakra is ugyanúgy vonatkozik ez, hiába kel az anya mondjuk gyakrabban a babához, azért apuka is ugyanúgy felébred a sírásra és ugyanúgy nem tud nyugodtan pihenni, márpedig ez a kor előrehaladtával neki is ugyanúgy nehéz, ez nem női specifikum.

De ha nem érzi, akkor nem érzi. Nálunk is meg volt beszélve az első randin a férjemmel, hogy X év járás után házasság és utána mennyi idővel vágunk bele a gyerekprojektbe. Nagyon sokáig nyomasztott ez a megbeszélt időtartam, ő 7 évvel idősebb nálam, neki már sokkal előbb jött a vágy, mint nekem, aki még azért kicsit élni akartam, élményeket szerezni, karriert építeni, satöbbi. Aztán egyszer csak bekattant (egyébként nagyjából a megbeszélt intervallumban, szóval nem kellett rám sokat várni), hogy igen, most már készen állok, én bizony babázni szeretnék. Ugyanúgy voltak bennem kétségek meg félelmek, persze, de nem amiatt, hogy akarom-e én ezt egyáltalán, hanem inkább a megvalósítás, az esetleges problémák miatt, ami azért két külön kategória. És őszintén, kicsit bánom, hogy az érzés ilyen "későn" ért (27 voltam az első lányom születésekor), de semmiképpen sem vágtam volna bele addig, amíg kicsit is bizonytalan voltam vagy nem éreztem teljesen felkészültnek rá magam lelkileg. Abból a gyerek biztosan sérül, de potenciálisan a kapcsolat is, hiába akarta a férjem nagyonnagyon a babát előbb, mint én. Ha viszont ő nem megértően és támogatóan állt volna hozzám, hanem erőlteti és kérdezgeti és folyton felhozza a témát és nyomatja, hogy de márpedig ő nagyon akarja, akkor szinte biztos, hogy a kapcsolat is sérült volna és végül én sem jutottam volna el addig a szintig, amikor már őszintén akarom.

Nincs racionális érv, mert tisztán racionálisan nézve csak negatív hatásai vannak. Kevesebb pénz jut mindenre, macerásabb utazás, rengeteg kötöttség, szabadság teljes feladása, kockázatok, stressz, a párkapcsolat megváltozása.

Mindenki, aki gyereket akar, mindezek ellenére akar. Mert úgy érzi, hogy ez neki a rengeteg racionális és egyértelmű hátrány mellett mégis jó lesz, mert szeretik és mert szerethet.