Hol van a "racionális" nevelés határa?

De nehezet kérdeztél. :)

19 hós a fiam, és sokszor nem tudom mi a racionális, illetve csak utólag visszagondolva jövök rá.

Ezt érdekes cikknek találtam, szerintem érdemes elolvasni. [link]

Szerintem a szülő pontosan tudja, hogy az adott pillanatban miért veszi, vagy épp miért nem veszi fel a gyereket.

Szomszéd néni, utca embere, aki 2 percet lát az életedből, nem tudja megítélni, hogy mi jogos, és mi nem, és mi a célod az adott szituációban.

Millió oka lehet, hogy miért épp azt csinálja az anyuka amit, és nem hinném, hogy a szándékos lélekrombolás lenne a cél. De a nevelés abból is áll, hogy bizony meg kell értenie a gyereknek, hogy nem mindig lehet minden a kedve szerint.

Nekem ikreim vannak. Mindent egyedül csináltam/csinálok velük segítség nélkül. Mikor kicsik voltak, nem tudtam egyszerre felvenni őket egy adott súly után, így úgy döntöttem, hogy egyiket sem veszem fel "csak úgy", mert akkor a másik hisztizni kezd, hogy őt is. Ha valami baj történt, az természetesen más eset, de alapból mindenki sétált egyedül. Soha nem volt ezzel gondjuk, nem sérült a lelkük, pillanatok alatt megtanulták a rendszert, és nem lázadoztak ellene.

A legegyszerűbb szerintem ilyenkor odahajolni, megölelgetni, elterelni valamivel a figyelmét, és menni tovább.