Hogy neveled a gyereked? Milyen elveid vannak?

"lásd itt a kismillió kérdés amit elkeseredett szülők tesznek fel akik 8-10 évesen próbálnák elkezdeni nevelni a kezhetetlen gyereküket."

Nem tudom, hány éves a gyereked, de egy 3 évesnél egészen más jellegű problémák lépnek fel, mint egy 8-10 évesnél. Az, hogy valakinek az ennyi idős korú gyerekével kapcsolatban kérdése van, nem azt jelenti, hogy addig "nem nevelte", hanem azt, hogy az addigi nevelési módszerek már nem működnek, és másokat kell keresnie helyettük. Ebben kéri ki olyanok tapasztalatát, akik már túl vannak ezen az időszakon.

Nekem pont 8 és 10 éveseim vannak, és sokkal nehezebb velük, mint kisebb korukban volt. Nem feltétlenül azért, mert rosszabb a viselkedésük (nem az), hanem mert összetettebb a személyiségük, és a felmerülő problémák is komolyabbak annál, mint hogy hány kocka csokit kaphat egy nap. És hol van még a kamaszkor.

Bírom mikor olyan okoskodik akinek nincs vagy épp hogy csak van gyereke. Igen te 8as. Nem vagyok a tutujgassuk szarrá a gyereket híve, de ha megtudnám, hogy egy idegen kezet emel rá, kezét lábát eltörném. Hogy jön ő ahhoz, hogy más gyerekét testileg fenyítse. Remélem majd a te gyerekedet is csapkodni fogja és büszke leszel rá.

Tudod nem csak ez a két véglet van ám a nevelésben

#11

Van 4 gyerekem. A legidősebb 13 a legkisebb fél éves. Egyikkel sincs komoly probléma. Soha nem is volt. Ha jól meg van alapozva minden akkor egy 8-10 évessel sincs sok gond. Persze gyerekek csinálnak néha butaságot meg néha feszegetik a határokat, de a következetesség és a szigor pont azért kell, hogy nagyobb korában is kezelhető legyen. A legrosszabb dolog amikor szabadjára vannak engedve aztán meg amikor 8-10 éves korában napi szinten járhatsz az iskolaigazgatóhoz akkor meg lehet vinnyogni hogy miért ilyen ez a gyerek és hogy miért nem tudod nevelni. Pont azért mert nincsenek meg az alapok nincs megszokva hogy határok vannak amiket ha átlép az büntetéssel jár plusz semmilyen szülői tekintélyed nincs. Ezek pedig elengedhetetlenek. Nem kell a gyereket agybafőbe verni kezet sem kell emelni rá. De tudnia kell hogy ki a felnőtt.

Nagyon érdekes, amit írsz, még az is lehet, hogy hasonlóan neveljük a gyerekeinket, csak más végén fogjuk meg a dolgot. :)

Én soha nem voltam annak a híve, hogy kihangsúlyozzuk, hogy "én vagyok a felnőtt, az van, amit én mondok", pedig az esetek többségében nyilvánvalóan így van. De ezek teljesen magától értetődő dolgok szerintem. Ennek ellenére, amiben lehet, szeretek a gyerek kedvére tenni.

Én úgy érzem, vannak problémáink, de kinek mi a probléma. Két kitűnő tanuló, ötös magatartású gyerekem van, mi se járunk iskolaigazgatóhoz soha, minden tanítójuk csak jó mond róluk. De ez messze nem jelenti azt, hogy minden flottul megy sajnos.

Lassan 5 és fél éves, nagyon nehéz eset lány.

Elvek már nincsenek, hajamra kenhetem őket, a hatékonyságra megyek. Nem hajlandó a szelíd módszerre, szép szóra, megbeszélésre "működni"? Jó. Akkor jön a durva "nyakára lépés" (nem fizikailag). Ő egy irányíthatatlan, engedetlen, mindennek ellenálló, a semmin is kiboruló-őrjöngő, megyek gondolkodás nélkül, impulzívan a saját fejem után, és ehhez makacsul ragaszkodok típus. Szép dolog a játékos nevelés, a pozitív fegyelmezés, a válaszkészség, DE nem ennél a gyereknél.

Szóval egyetértek azzal, hogy az egész a gyerek természetétől függ.