Téged (és párod) hogyan neveltek és mennyire neveled másként a saját gyereked/gyerekeidet?

Szia

Nem emlékszem a gyerekkoromra,csak arra hogy jó volt,és semmi visszamard fusztrációm nincs ezzel a korral kapcsolatban.Amire emlékszem az a kisgyerekkor 5 évestől felfelé és a kamaszkor,azt tudom,hogy anyukám sose értette a kamaszkori dolgaim,minden cselekedeteim támadásnak vélte ellene,most hogy van egy kamasz fiam is igy sokkal megértőbb,türelmesebb vagyok vele mint velem voltak,de a kisgyerekkoromra nem emlékszem.

Jó kérdés! Alapvetően nagyon szépen neveltek. Mondhatni boldog gyerekkorom volt. Hasonlóképpen szeretném én is felnevelni kislányomat, mint ahogy én nevelkedtem. Nem tudom mi lesz, mert ugye nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy neki több odafigyelésre lesz majd szüksége. Én kicsi koromtól nagyon önálló voltam. Mindig igényeltem, hogy saját erőmből jussak el oda, ahova elszeretnék, és ne szüleim támogatásával.

Egyszer olvastam egy tanulmányt erről és talán lehet is benne valami, hogy az emberek zöme hasonló szülő lesz, mint amilyenek az ő szülei voltak. Most persze nem arra gondolok, hogy ha verték, akkor ő is verni fogja agyerekét, de a nevelési elvek alapjaiban fel lehet fedezni a szülőket.

Bár mi még csak most tervezzük a babát, sokat beszélünk róla,hogy hogyan fogjuk nevelni. Érdekes, hogy mindketten először a rossz dolgokat hoztuk fel. Tehát, hogy hogy nem nevelnénk. Megfogadtuk, hogy amennyire lehet nem fogunk a gyerek előtt veszekedni. Nekem pl. sokat üvöltöttek előttem a szüleim és ez hagyott bennem nyomot. A párom szüleinek sem volt példaházassága, bár ott kicsit intelligensebben rendezték a szülők. Bár viszonylag jól állunk anyagilag, a pénz tiszteletére feltétlenül megtanítjuk. Nem fogunk mindent az ölükbe ejteni!

A nyelvtanulásra majd egyszer nagy gondot fordítunk. Mert bár mindketten diplomások vagyunk, ez háttérbe szorult, a szüleink sem erőltették annyira. Aztán ki tudja,hogy miket sikerül ezekből megvalósítani!:))) Egy biztos azonban, nagyon fogjuk őket szeretni!