Két kisgyerekes anyukák! Ti nem kaptok hülyét azoktól akik ha látják hogy épp sokallsz elkezdik modani hogy ezen ők is átmentek, meg miért nem élvezed minden percét? Közben soha nem neveltek két picit.

Azért érzed úgy,mert magadra maradtál úgy érzed,amennyiben lenen megfelelő lehetőséged kikapcsolódni,valóban nagyon élvezhetnéd a kisgyermekes időszakot.

Anyukám sem vállaja el a gyerekeimet,csak ha már nagyon nagy gondban vagyok,azt szokta mondani,hogy magamnak szültem őket.

Annak idején anyunak nagyon nagy segítségére volt a nagymamám,akivel többet voltunk mint anyukámmal,ezt már valahogy elfelejtette anyukám,hogy neki mennyire jó volt,hogy volt segítsége,a nagyi járt szülőire,ő ápolt bennünket ha betegek voltunk,ő várt haza bennünket az iskolából,anyu pedig eközben dolgozott igaz a munkaheylén,de nyugodtan tehette ilyen biztos segítséggel.

Volt olyan nap, hogy anyukám vigyázott tesóm 7, 6, ás 3 éves gyerekére és még bevállalta az én 5 hónaposomat is. így el tudtunk menni tesómmal végre vásárolgatni és dumálni egy kicsit.

Mi szerencsések vagyunk ebből a szempontból, mert anyu bevállalja őket, ha a munkája engedi.

Ha legközelebb elkezdi anyukád osztani az észt, mond meg neki, hogy ha gondolja vigye el a gyerekeket csak egy éjszakára és utána mondjon ilyeneket.

Amennyiben tanulnál lehetőség van rá,hogy a gyerekek közösségbe járhassanak.

Megértelek,hogy ez is egy nyomasztó teher neked,hogy már a jövődön gondolkozol,hogy biztonsággal meg tudd teremteni az anygiakat a későbbiekben és bánt,hogy nincsen szakma a kezedben.

Na igen:) Mi is többet voltunk a mamával(leginkább én) anyum úgy igazán onnantól "nevelt" minket, amikor elköltöztünk mamánktól(13 és 11évesek voltunk), addig mama amiben csak tudta helyettesítette.

Nálunk 19hónap lett a gyerekek között, éjjel kelek a kicsikhez, végzem itthon a dolgom igyekszek rendbetenni egy xr házaságot, persze anyám jön a szent szövegekkel(addig bőgtünk éjjel, amíg többet nem keltünk, amint xrnak érezte a házasságát elköltözött+5év után elvált...) hogy mi milyen hülyék vagyunk, hogy amit csinálunk az xr:) szóval nálunk is vannak érdekes beszólások...

Az anyukák szeretik hangoztatani, hogy "ezt ők is végigcsinálták", de nem azért, mert együtt éreznek veled, hanem hogy legyél neki "hálás", hogy mennyit tett érted. Saját magát fényezi ilyenkor.

Pedig szerintem az ember nem azért szül gyereket, hogy legyen, aki hálálkodik neki később...

Saját anyámon kívül én nem találkoztam hasonló megjegyzésekkel másoktól.

Anyósom pl. épp az ellenkezője, mindig sajnál, hogy nekem milyen nehéz, és segít, amennyit csak tud.

(Nálunk 23 hónap van), a kicsi kettő múlt, és várjuk a harmadikat is. :o)

Én is besokallok sokszor, főleg most a hányós időszakban, azért élvezem! Szerencsére én időről időre dolgozom, közben is, olyan a munkám, hogy alkalmanként is lehet...