Érezted már úgy, hogy hülyének néznek, ahogy neveled a gyereked? Pl hogy nem hagyod sírni?
Joys írnál erről bővebben? Amúgy Te nem vagy egy másik fórumon ilyen névvel?
Amúgy eddig nem sírt szinte sosem a babám, most egy éves. Ha fáradt volt, altattam, ha cicit kívánt szoptattam, ha velem akart lenni, felvettem. Most egy éves, néha már vannak dacos sírásai, nyilván ezekre nem úgy reagálok, hogy mindent megengedek neki, de szerintem ilyenkor is lehet bababarát módon csillapítani a kedélyeket.
Ó igen. :) De sose érdekelt, mert tudom, hogy jó célért (általában) jó módszert vetek be. Ilyenkor mindig elmondom, hogy oké, de én ismerem a legjobban a saját gyerekem és vagyok annyira intelligens, hogy tudjam, mit miért teszek. Persze én is kérdezek, ha bizonytalan vagyok és megköszönöm a tanácsokat, de ha valamit alapos megrágás után eldöntök, akkor az megfellebbezhetetlen.
Most mondjam, hogy 3 évig szoptattam, sokáig együtt aludtunk a lányunkkal, kötődően neveljük, nem erőltetjük az önállsóágot és társai? Ezekbe szeretnek aztán igazán belekötni. :))
:D Most őszintén! Ki a lóf*t érdekel, hogy mit mond/gondol más?? Én vagyok itthon a gyerekkel és kész. Úgy csinálom ahogy gondolom/tudom/akarom/ ahogy nekünk jó.
Miért bizonytalanodsz el, kérdező?
Érzed te, hogy mi hogy jó nektek. A többit le kell tojni. Kívülről könnyű okoskodni, nyilván te is meg tudnád mondani ők mit hogy csinálhatnának jobban az életükben, mégsem teszed...
Nem is értem, de ez a baba téma olyan érdekes, hogy minden jött-ment rögtön ellát jótanácsokkal, akár az utcán.
Nem kell velük foglalkozni. Mosoly és pá!
Én se így jöttem le a falvédőről, nyugi! Az első év nálam is tele volt parákkal.. :)
Tudod, ami nekem segített, az egyrészt az idő, másrészt a sok olvasás, gondolkodás és végül a megtapasztalás. Én a szoptatáson keresztül ismertem meg a kötődő nevelést és ahogy olvasgattam, ösztönösen tudtam, éreztem, hogy ez csak jó lehet. Először még én is ellenkeztem néhány alapvetéssel, merthogy "így biztosan elkényeztetem a gyereket", de aztán összeállt a kép és a gyakorlatban is megtanultam, mit hogyan érdemes. Persze nálunk is van és lesz is még újra és újra olyan szitu, ami feladja a leckét, de megtanultam bízni magamban, mert legtöbbször tényleg jók az ösztöneim. Szóval tényleg működik, csak hagyni és hinni kell. :)
Az meg, hogy másoknál hogy volt, meg ők jobban csinálták... nem hiszem el. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ha ők még nem kapták meg a saját adagjukat, hát majd fogják a jövőben. ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!