Nem érzed úgy, hogy beszűkültél mióta gyereked lett?

Háát, ha a nagymenő, szuper gazdag, szuper karierista szingli nővérem kérdezné ezt, felháborodok, nagyon lelkesen, és nagyon meggyőzően tudom ecsetelni, mennyire szabad és vidám az anyukák élete:-)

De, bizony, néha be kell vallanom, hogy mikor jönnek az esős, sötét napok, én is érzem, hogy kicsit nehezebb...De ettől függetlenül, tartom, hogy egy anya nem rab, rengeteg program van, amit bármilyen korú babával lehet élvezni (babaúszás, játszóház, ringató...akármi), a játszótéren is nagyon jó társaság tud összejönni, nyáron külön öröm nézni a gyermek örömét a pancsolóban, homokozóban...Igaz, a téma itt is a gyerek...De szerintem nem bánjuk!

Ha nagyon gáz, akkor kapok "kimenőt" férjem, anyukám segít, és mehetek aerobikra, vagy csak barátnőzni, és ott kerüljük a szokásos pelenka-büfi-játszi témát.

Ami még engem illet, mikor terhes voltam, jelentkeztem fősulira (levelezős, áll.támogatott, és a suli itt van a szomszéd utcában), és azért havonta 2-3 nap van, amikor legalább 3 összetett mondatot is mondok, nem csak a cirmosciahajj meg társait:-)Na, a vizsgaidőszak, az már külön téma...Hát, ennyi.

Utolsóval kell egyetértenem.

Én nagyon beszűkültem, és most, hogy jön a tél csak rosszabb. Amúgy is olyan helyen lakunk ami nyáron gyönyörű, de télen kies, tehát még szomszéd sincs akivel 2 szót tudnék beszélni:-(

Én is a kivételek közé tartozom. Lehet, hogy a végén még mi leszünk többségben:)

Több mint 2.5 éve vagyok itthon, az elején még csak csak eljártam ide-oda, jöttek a barátok, de mostanra teljes a nihill. Se barát, se család, senki rám nem nyitja az ajtót, rám nem csörög. Valahogy leszoktak rólam, így én is leszoktam róluk.

Pont terhesség előtt lett új munkahelyem, onnan nincsenek jó kollégák, a régiek szétszéledtek. Barátnőm nem sok van, velük néha telefonálok. Vidékre költöztünk, szinte senkit nem ismerek, az üres utcákon sétálunk:( Néha, mostanában egyre gyakrabban megkérdezem magamtól, hogy tényleg ezt akartam e?

Tudom, hogy igen, és azt is, hogy majd visszasírom én is ezeket az éveket, de most inkább pörögnék egy kicsit valamit, mindegy, hogy mit, mert ez így borzasztó. Csak a net maradt:(

Sajnos a férjem sem látja a bajt, azt mondja, hogy ő szívesen cserélne velem.

sziasztok!

Amit páran írtak, azt nagyon nehezen tudom elhinni vagy csak az irigység beszél belőlem? Kétlem, h tényleg ilyen happy lenne minden!

Az én kislányom most múlt 1 éves és mi is vidéken élünk (mondjuk Bp vonzáskörzete). Én próbálok mindenfélét szervezni, járunk úszásra, tornára, zene bölcsibe, játszótérre! Szerencsére van babás barátnőm is, vele is szoktunk progikat csinálni játszóház, séta stb. Tudok néha néha gyerkőc nélkül is elmenni, akkor apa vigyáz rá, mert más segítségünk sajnos nincsen! Ilyenkor én is barátnőzők, shoppingolok, vagy edzeni megyek! Szóval nekem tényleg nem annyira vészes a dolog, de sajnos én is hajlamos vagyok sokszor nagyon nekikeseredni! A pár órás progik nem pótolják a TÁRSASÁG-ot, aki nekem a legjobban hiányzik! Főleg most jön az ősz, a tél a hideg az eső, korán sötétedik! Sokszor én is nagyon kivagyok, de próbálok mindig szervezni valamit, de tény, h piszok NEHÉZ!