Szeretetmegvonással büntetni?
A segítségeteket szeretném kérni, már nagyon el vagyok keseredve.
Van egy 9 éves lányunk, aki az utóbbi 1-1,5 évben teljesen kezelhetetlen lett. Iskolában nincs rá panasz, dicsérik, de itthon egy katasztrófa... Ami most, hogy 0-24 velünk van, csak még jobban kiütközik. Egy kis zsarnok hisztigép, nem tudok rá mást mondani. Akaratos, durva. Ha valami olyat kérünk/mondunk, ami neki nem tetszik, akkor egy ideig úgy csinál, mintha "siket lenne", a 6.-7. kérés után odajön hozzánk és belénk rúg egyet... De olyat, ami még a férjemnek is fáj. Vagy ami még nagy heppje volt, hogy megharapott folyamatosan. Teljesen váratlanul, az egyik percben még bújik, puszit ad, megölel, utána harap, ahol ér, vagy csíp, szorít.
Már magyaráztuk neki szépen, hogy nem szabad, fáj nekünk (komolyan, 2-3 évesen értelmesebb volt, úgy érzem). Mondtuk csúnyán is, hangosan. De ha kiabálunk vele, csak pimaszul nevet rajtunk és provokál, vagy úgy csinál, mint aki nem hallja. Ezért egy ideje azt csinálom, hogy fogom és beteszem a szobájába, tv, monitor, táblagép, telefon elvéve és gondolkozzon. Úgy érzem, ez az egyetlen, amivel hatást tudok elérni, mert ezekért tombol... Utána lenyugszik és bocsánatot kér, de ez is maximum 2 napig tart. Mégis ezzel érem el a legtöbbet, ezzel tudom kizökkenteni kicsit. Anyám szerint viszont így az jön le a gyereknek, hogyha rosszat csinál, akkor mi nem szeretjük és magára van hagyva. Meg hogy nem ez a megoldás. De amikor kérdezem, hogy szerinte mi, akkor a vállát vonogatja csak... Annyira el vagyok keseredve, rá sem ismerek a saját gyerekemre.
Mindig elmondjuk neki, hogy szeretjük nagyon, de így nem viselkedhet. Így én ezt nem úgy érzem, hogy "szeretetmegvonás" lenne, mert nem arról van szó, hogy ne szeretnénk... De amikor belém rúg, vagy hasba vág, nem bírom megölelgetni, hogy majd az biztosan segít... Annyira el vagyok keseredve, szerintetek mi lenne a célra vezető? Ez sem megoldás, hogy heti kétszer kipakolom nála a fél szobát, meg egy szó nélkül cipelem be.
válasza:Ez nem szeretetmegvonás. Szerintem teljesen jól csináljátok, kellenek határok egy gyereknek, és ha rosszat tesz, annak kell, hogy következménye legyen. Ráadásul kinek van kedve azt tovább ölelgetni, aki belerúgott az előbb? Ez nem életszerű, nem lehet elvárás, hogy hazug érzelmeket mutass valami kifacsart elv miatt. Az ember haragszik arra, aki bántja. Aztán kibékül vele, ha már normálisan tud viselkedni. A szeretet meg nem majomszeretetet kell jelentsen, hogy bármit csinálhatsz velem, hanem hogy nem haragszom sokáig és tudok megbocsájtani. Néha a gyereket nevelni is kell, nem csak kiszolgálni. Nagyon nagyszülői kényeztető hozzáállás, hogy csinálhat bármit, csak konstans jókedve legyen nulla konfliktus nélkül, hogy magamhoz édesgessem - gondolom szülőként még anyukád sem így gondolta és cselekedte veled, pedig szeret.
Felnőttként meg van, aki a pszichológusnál azt hányja a szülei szemére, hogy nem lett önállóbb, mert "túlszerették", más meg azt, hogy hiába rosszalkodott vagy marta magát, még azzal sem sikerült magára felhívni a figyelmüket. Szülőként valahol a kettő között kell lavíroznunk.
Bennem is felmerült, hogy mi történhetett másfél-egy éve, amitől megváltozott. Kistestvér? Válás? Költözés? Új suli? Ugyanakkor a kiskamasz kor (enyém is 9, bár fiú, nagyon akaratos) nálunk is elég nehéz... egy felnőtt gyerekes barátnőm azzal vigasztalt, náluk az volt nehezebb... na majd meglátjuk. Gondolom, temperamentumtól függ - én is elég hisztis voltam, emlékszem, hogy csapkodtam az ajtókat... úgyhogy sokszor átérzem, amit a gyerek, anyám meg szerintem nálunk inkább most kaján mosollyal dörzsölné kezeit, hogy visszakapom :)
Ja és nem baj, ha néha kütyü nélkül kell töltenie időt. Olyan kreatív felnőtt lehet belőle, aki el tudja foglalni magát anélkül is, hogy valami külső dolog szórakoztatná, és ez elég nagy ajándék még akkor is, ha most szenved tőle, mert megvonási tünetei vannak. Nagyon sok gyerek lesz masszív kütyüfüggő szerintem most a járvány alatt, amíg a szülők dolgoznak és elektronikus bébiszitterre vannak bízva.
válasza: válasza: válasza:Én azzal foglalkoznék, hogy mi történt vele másfél éve. Akkor ment iskolába? Vagy volt valami trauma? Ha hirtelen jöttek elő ezek a tünetek, én biztos erre gondolnék.
A 9 éves már nagy, lehet vele beszélni. Kérdeztétek tőle, hogy miért csinálja?
Semmi nem történt. Nem volt haláleset, válás a családban, barátai is ugyanazok. Kérdeztük az iskolában is, hogy ott nem-e történt valami (őt is, az osztályfőnökét is), de semmi. Még azt sem tudom mondani, hogy itthon látná ezt a viselkedést, mert a férjemmel szinte sosem veszekszünk, vagy ha valamiben nem értünk egyet, azt nem a gyerek orra előtt beszéljük meg (triviális dolgok azok is, nincs miattuk napokig feszültség itthon).
Testvére nincsen, soha nem is volt tervben, hogy lesz.
Kiskutyát akartunk volna venni most tavasz végén/nyár elején, de ilyen viselkedés mellett félek, hogy őt is bántaná, rugdosná... :(
válasza:Ajánlok egy könyvet elolvasásra: Beszélj úgy, hogy érdekelje. Hallgass úgy, hogy elmondja.
Ha nincs ADHD vagy hasonló idegrendszeri probléma, akkor az ott leírt módszer is segíthet.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!