Ha megőrjít az itthonlét, akkor még nem állok készen arra, hogy anya legyek?

Van egy félév "üresjárat" az életemben, mert passziváltattam az egyetemen.

A többi barátnőm vagy tanul, vagy dolgozik. A párom elmegy 9 körül, néha együtt ebédelünk, de általában 4-5(-6) között jön haza csak. Mióta nincsenek óráim, elég egyhangúan telnek a napjaim. Reggel amíg kettesben vagyunk, minden tök jó, nézünk valamit készülődés közben, még összebújunk, megreggelizünk. Utána délelőtt ha aznapra nincs külső programom, akkor kitakarítok, esetleg sütök valamit, gardróbot válogatok, ezzel elmegy a délelőtt nagyrésze. Ha megyek valahová, akkor készülődök, az másfél-2 óra (ha én mosom meg a hajam). Délután ha itthon vagyok, akkor általában unatkozom, ami azt jelenti, hogy sorozatot/filmet nézek, vagy olvasok, esetleg tornázok, rendelgetek, vagy recepteket keresek. Utána hazajön a párom és akkor megint jó minden. Ez 2 hete van, az elején még örültem is, hogy lesz egy kis szabadidőm, meg milyen jó lesz, de már most szomjazok a társaságért, és annak is örülök, ha a 75 éves szomszédnéni csenget át valamiért, vagy heti egyszer jön egy hölgy takarítani és beszélgetünk közben. Lehet az idő miatt is vagyok ilyen, mert azért nyáron a barátaim többsége jobban rá(m)ér, de még addig is van 3 hónap, én addig megőrülök itthon... Tényleg ez, hogy nincs kihez szóljak, nem nagyon történik semmi a mindennapokban és az a legnagyobb történés, hogy leakciózták a kabátot, amit kinéztem, vagy hogy szín szerint rendeztem a párom szekrényében az ingeket.

Viszont mi eredetileg szerettünk volt 2022-re már kisbabát, és ez megijesztett. Vele is én lennék itthon, és nem tudom, hogyha most, pár hét után már így vagyok, akkor mi lenne velem, ha 2-3 évig kéne ezt csináljam. Főleg, hogy ahhoz még társulna egy kialvatlan, fáradt állapot is... Ez nagyon elbizonytalanított, mert eddig is tudtam, hogy a baba lemondásokkal jár, de most, hogy benne vagyok egy olyan szituációban, amiben akkor is lennék, nagyon rossz. Vagy Ti hogyan élitek meg anyaként a mindennapokat? Mert most ha nagyon elegem van, max fogom a cuccom és lemegyek a nagyszüleimhez vidékre kicsit, vagy szétnézek a közeli plázában, de egy kisbabával nem mozog ennyire könnyen az ember (szerintem).