Ha megőrjít az itthonlét, akkor még nem állok készen arra, hogy anya legyek?
Van egy félév "üresjárat" az életemben, mert passziváltattam az egyetemen.
A többi barátnőm vagy tanul, vagy dolgozik. A párom elmegy 9 körül, néha együtt ebédelünk, de általában 4-5(-6) között jön haza csak. Mióta nincsenek óráim, elég egyhangúan telnek a napjaim. Reggel amíg kettesben vagyunk, minden tök jó, nézünk valamit készülődés közben, még összebújunk, megreggelizünk. Utána délelőtt ha aznapra nincs külső programom, akkor kitakarítok, esetleg sütök valamit, gardróbot válogatok, ezzel elmegy a délelőtt nagyrésze. Ha megyek valahová, akkor készülődök, az másfél-2 óra (ha én mosom meg a hajam). Délután ha itthon vagyok, akkor általában unatkozom, ami azt jelenti, hogy sorozatot/filmet nézek, vagy olvasok, esetleg tornázok, rendelgetek, vagy recepteket keresek. Utána hazajön a párom és akkor megint jó minden. Ez 2 hete van, az elején még örültem is, hogy lesz egy kis szabadidőm, meg milyen jó lesz, de már most szomjazok a társaságért, és annak is örülök, ha a 75 éves szomszédnéni csenget át valamiért, vagy heti egyszer jön egy hölgy takarítani és beszélgetünk közben. Lehet az idő miatt is vagyok ilyen, mert azért nyáron a barátaim többsége jobban rá(m)ér, de még addig is van 3 hónap, én addig megőrülök itthon... Tényleg ez, hogy nincs kihez szóljak, nem nagyon történik semmi a mindennapokban és az a legnagyobb történés, hogy leakciózták a kabátot, amit kinéztem, vagy hogy szín szerint rendeztem a párom szekrényében az ingeket.
Viszont mi eredetileg szerettünk volt 2022-re már kisbabát, és ez megijesztett. Vele is én lennék itthon, és nem tudom, hogyha most, pár hét után már így vagyok, akkor mi lenne velem, ha 2-3 évig kéne ezt csináljam. Főleg, hogy ahhoz még társulna egy kialvatlan, fáradt állapot is... Ez nagyon elbizonytalanított, mert eddig is tudtam, hogy a baba lemondásokkal jár, de most, hogy benne vagyok egy olyan szituációban, amiben akkor is lennék, nagyon rossz. Vagy Ti hogyan élitek meg anyaként a mindennapokat? Mert most ha nagyon elegem van, max fogom a cuccom és lemegyek a nagyszüleimhez vidékre kicsit, vagy szétnézek a közeli plázában, de egy kisbabával nem mozog ennyire könnyen az ember (szerintem).
Ne támadjatok, kérlek. Nem ismeritek a részleteket!
Azért passziváltattam, mert egy tárgyamat nem teljesítettem, több tárgy is épül rá, és így volt az ésszerű. Többször átbeszéltük a párommal, a szüleimmel is és mindannyian úgy láttuk, hogy ez a jó döntés.
Heti egyszer van segítségem a takarításban, de ezt írtam is szerintem (hogy nem minden nap jön). Akkor megcsinálja a nagyobb dolgokat, ágyat húz, kitakarítja a wc-t, fürdőt. A kisebb dolgokat megcsinálom én minden nap.
Nem dolgozom, mert nincs még diplomám. Érettségivel meg nem sok helyre vennének fel, vagy olyan fizetésért, amiért nem érné meg elmenni dolgozni, hogy aztán hulla fáradtan essek haza. Ettől függetlenül van pénzem.
válasza: válasza:Szerintem itt most sokan, akik dolgozunk/tanulunk/gyereket nevelünk vagy ezeket karöltve végezzük, őszintén felhúzott szemöldökkel állunk ezen kérdés előtt!
Gyerek névkül mégis mit tudtok koszolni azon a lakáson, hogy neked annak takarításába segítség is kell?
Ha még ennyi időd van, és még utál egy fontos tárgyból, nosza rajta tanulj, készülj, hogy a következő sikerüljön.
Én pl.éppen azért mennék el dolgozni, mert a kevés is több a semminél. Olyan nagyon nem fogsz belefáradni, nyugi. Tudod a felnőttek ezt csinálják!
válasza:Van egy olyan könyv, hogy a "Lét elviselhetetlen könnyűsége", a cselekménye nem ide illik, de a címe nagyon :) Szerintem is az önkéntesség tenne jót neked. Nem fogsz abba sem belefáradni heti egyszer, de legalább megtanulod értékelni és élvezni azt, amid most van, és a jó érzést, ha hasznos lehetsz. És nagyon sok új barátot szerezhetsz.
Sok szervezet keres idősek mellé olyat, aki beszélgetni vagy kártyázni hajlandó velük, vagy egyházi óvódákba dajkai, konyhai munkára, de lehet hajléktalanoknak ételt osztani, művészekkel játszótéri falat festeni, környezetvédőkkel szemetet szedni, mesét olvasni kórházi beteg gyerekeknek, állatmenhelyekre is mindig keresnek segítőt. Szerintem ha nagyon unatkozol, nézz körül a környéketeken. Lehet, még az a szomszéd öreg barátnőd is örülne, ha néha bevásárolnál neki vagy felmásznál mondjuk a létrára, mert ő már nem tud villanykörtét cserélni és a fia nem ér rá.
válasza:"ennyit nekünk megér, hogy más megcsinálja azokat, amiket mi nem szeretünk."
Gyereket is így akarsz nevelni? Megkérdezed reggel, hogy óhajt-e hisztizni és ha igen, akkor dadust hívsz? 😃
válasza:Kisbaba mellett nem fogsz unatkozni, azt garantálom, de szerintem mindenki, aki édesanya ezt mondja.
Főzz mindennap/minden másnap, ingeket vasalni életérzés, jön a jó idő, ablakokat is pucolhatod.
Én pl a sziklakerteknek szántam sok időt, órákat tudtam szöszölni a kertben amíg nem volt munkám. Reggel lányom suliba indítottam, megfőztek, kimentem az udvarra, párom ingjeit kivasaltam stb stb stb.
Amíg a lányom kicsi volt, sokat mentünk sétálni később játszótérre.
De ha lesz babád, fogsz vasalni eleget, hisz van, hogy napjában 5x öltözteted át a gyereket.
Fogj egy könyvet, olvass például.
Vagy ha ez se köt le végképp, menj el dolgozni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!