Férfiként hogyan készülhetek fel a gyerekvállalásra?
Amivel nem számoltunk, azok a következők:
- mindenképpen szükség van rendszeres, külső segítségre, segítőkész nagymama hiányában bébiszitter
- sokféle fejlesztésre kell hordanunk, és ha jutott volna rá, már oviban hordtuk volna
- amikor már munkába jár mindkét szülő, számolni kell a szünetekkel, az ovira már nem emlékszem, de most a suliban évi 16 hét
- számolni kell a táppénzzel is, rohadt sokat betegek a gyerekek
- olyan munkahely kell, ahol nem gond, ha el kell kéredzkedni anyák napi műsorra, ilyen-olyan ovis-iskolai fellépésékre, és nem árt, ha 8-16 között tart, vagy a szülők meg tudják osztani, egyik tudja vinni reggel 8-ra a másik el tudja hozni 4 órakor.
Kérdés?
Ja, és a legfontosabb, sokan elfelejtik, nem a terhesség-szülés-kisbabakor a legdrágább.
Egy gyermek folyamatosan kerül egyre többe, és többe.
Csak azt tudom, milyen a férjem. Amikor terhes voltam, elkísért a vizsgálatokra, már amikor nem a maszek munka után loholt. Büszke volt és aggódott értem, vigyázott rám. A nehéz munkát kérés nélkül megcsinálta, ami nekem már nehezemre esett. Hallgatta a pocakomat, beszélt a babánkhoz. Hazahozott mindent, amit épp megkívántam, sosem húzta a száját vagy szólogatott be. Elviselte a hormonhisztijeimet. Nem voltam egyszerű eset. A legkisebb dolgokon kiborultam, bőgtem. Kötélidegzettel vigasztalt vagy menekült szegény. A szülésnél nem mert bejönni a műtőbe (sürgősségi császár volt) de a vajúdás alatt végig velem volt, bátorított, hozott mindent amire szükségem volt. A baba mellett inkább hasznos jobbkezem, nem pelenkáz és fürdet, mert ügyetlennek érzi magát, félti a babát. Viszont előkészíti a kádat, tiszta ruhát, bevásárol amit kérek, elmosogat, összeszereli a bútorokat, rengeteget dolgozik a ház körül, és vállal ügyeletet a munkahelyén. A babával sokat játszik annak elenére, hogy foglamam sem volt hogy egy férfi hogyan játszhatna egy pár hónapos kislánnyal, hihetetlen a kapcsolatuk, jó érzés látni a büszke apukát, aki 13 óra villanyszerelés után is képes süti süti pogácsázni és grimaszokat vágni... Azt hiszem jól választottam, és nagyon hálás vagyok neki a sok mindenért, meg hogy elvisel engem :D
Nem tudom hasznosnak találtad-e, én csak ezt a tapasztalatot ismerem.
Az eddigi válaszokat és a továbbiakat is nagyon köszönöm!
Mik a folyamat kritikus pontjai? Pl. a folyamat mely szakaszában kell jobban odafigyelni a nőre?
Hogy látjátok Magyarországon az óvodák helyzetét vagy a taníttatást? Van ami bevált?
Gondoltam félre kéne tenni a taníttatásra is.
És gondolom mindent kettővel kell szorozni arra az esetre ha ikrek születnének.
Jól sejtem hogy mindenhol mindenkinek fizetni kell? Vagy vannak tb-ből megoldható dolgok? Védőnő, orvos, fejlesztések vagy bármi?
Milyen szakemberekkel kell/érdemes felvenni a kapcsolatot szülés előtt?
Kicsit sok kérdés kavarog bennem, de ha már pár dolog tisztázódik, az fantasztikus.
Szóval nagyon köszönöm a további tippeket is!
A gyermekágy a legkritikusabb rész a tapasztalatom szerint (szülés utáni 2-3 hónap)
Óvoda és iskola nagyon változó, erre majd ráérsz akkor választ keresni, ha már óvodás vagy iskolás korú lesz a gyermek.
Már most sok alapítványi/magán iskola van, érdemes félretenni a taníttatásra, de a gyereknek mindenképp.
Van minden TB alapon és magánúton is.
Egyedül védőnő nem választható, ahhoz tartoztok, akinek a körzetében éltek.
Nőgyógyász, szülésznő: a legtöbbünk inkább fizetőshöz megy, egy nőgyógyászati vizsgálat (megyeszékhelyen) 15-20000 ft körül van, a szülés 100ezertől felfelé.
Érdemes a terhesség végefelé gyermekorvost választani, nagyon megfontolandó, kihez mentek, érdemes face-s helyi csoportokban érdeklődni.
A fejlesztések kizárólag magánúton elérhetők. Van minimális állami is, de oda bekerülni iszonyú nehéz, és kevés is.
Árai: 5000/60 perc egyszemélyes fejlesztés, kiscsoportos 2500/60 perc, ezekből heti 4-5 alkalom.
Én úgy gondolom az anyagi dologra könnyebben fel lehet készülni, mint a lelki dolgokra.
Bár nő vagyok, de még nekem is sok idő volt, mire feldolgoztam, hogy anya leszek, bár bennem növekedett a baba. Férfiként biztosan több idő és inkább csak akkor tudatosulnak a dolgok, amikor már kézzel fogható a baba, megszületett.
A volt férjem nem foglalkozott azzal, hogy nekem gyerekágyi dolgaim vannak, ne emeljek, kíméljem magam, neki természetes volt, hogy én jól vagyok, csináljak mindent abban az időszakban is.
A jelenlegi párom ő szöges ellentéte. Mikor kiderült, hogy babánk lesz, hetekig el sem hitte. Majd amikor a baba elment, hetekig fel sem fogta, hogy mégsem leszünk szülők, még. Nem beszélt a fájdalmáról, de látszódott, hogy megviselte.
Szerintem sok férfi azokba a dolgokba nem gondol bele, amiket az előttem szólók leírtak. Hogy sakkozni kell, mikor ki van a gyerekkel, mikor ki megy el táppénzre, ha nincs segítség, hogy valakinek részt kell venni a szülői értekezleten, vinni kell védőoltásra, csípőszűrésre, stb. A felelősség. A példamutatás.
A nőnek megértés, támogatás és rengeteg türelem kell.
34N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!