Sok múlik azon ki milyen környezetben nevelkedett, hogyan élt, felnőtt korában a környezetében hányan vállalnak gyereket? Ha gyerekvállalásra adja a fejét.

Szerintem ez két külön kérdéskör.

Ha a főcímben levőt veszem alapul akkor biztosan sokat számít, hogy kinek milyen az előélete. Pl nekem és férjemnek is a szülei együtt vannak még szeretetben, boldogságban, mi is lassan 11 éve vagyunk együtt, első babánkat várjuk. Testvéreinknél ugyanez a felállás figyelhető meg. De pl a környezetemben gyakoribbak a rossz kapcsolatok, válások az olyanok körében akiknek elváltak a szülei.

Az alatta levő kifejtésed:

Szerintem semmi garancia nincs rá, hogy azért mert 20 éve jóbarátok vagytok, akkor egy gyerek nem zilálná szét ezt a kapcsolatot. A 20 éve házasoknak is nagyon mély bensőséges kapcsolatuk van, mégis előfordul, hogy elválnak, ha beüt valami, mert egyszerűen nem tudnak kezelni egy új helyzetet.

Egyrészt én soha nem vállalnék gyereket csak azért, mert X éves vagyok és mi lesz ha öreg leszek, egyedül leszek stb. Csak azért mert nincs más életcélom és ez kézenfekvőnek tűnik? Hagyjuk már! A legrosszabb felállás!

A másik az, hogy egy baráti kapcsolatból nagyon rizikós minden átmenet nélkül családot csinálni. Mert itt gyakorlatilag erről beszélünk. Mert azt felejtsd el, hogy ha gyereketek születik, akkor ti meg tudtok maradni barátoknak.

Hát én viszonylag nagy családban nőttem fel.3 tesóm volt.A szüleim is harmonikus kapcsolatban életek és a környezetemben is csak pozitív párkapcsolati példákat láttam.Én voltam az első az egész rokonságban aki elvált.Ez van, elismertem hogy rosszul választottam társat.

Ha mélyen magadba nézel és azt érzed babára vágysz, nem a jövőtől való félelem miatt, meg hogy valami kimarad az életedből akkor lehet elgondolkodnék a helyedben.Mondjuk én nem tudom elképzelni, hogy bármelyik exemmel össze bútorozzak és babaprojektbe kezdjek még úgy sem ,hogy van akivel 1000 évente egyszer beszélgetünk.Ha szétmentetek régen annak oka volt és ez az ok valószínűleg a gyereknevelésnél is kiütközne.

38 éves vagy nyilván túl pár párkapcsolaton és valószínűleg rosszul választottál minden alkalommal ha úgy érzed minden férfi könnyelmű.Értékeld át magadban mit vársz egy férfitól és adj magadnak még 1-2 évet hátha mégis jön valaki akire azt mondod tőle szeretnél.

Szerintem aki nem tudja eldönteni, hogy akar-e gyereket vagy nem, az nem akar igazán.Én korban is, meg sok mindenben közel állok ehhez a kérdéshez. Nekem sincs párom, de az a különbség, hogy én amióta az eszemet tudom AKARTAM gyereket.Amíg láttam rá esélyt fontos volt, hogy attól a férfitól legyen, akit szeretek, de ezt már elengedtem.Így most donort keresek, aki segít nekem ebben.Egyedül szeretném vállalni a nevelését.Bár az én környezetemben nincs ilyen "jóbarát",én ahogy te írtad, így nem is vállalnám.Ha jól értettem, hogy együtt nevelnétek.Szerintem ne számíts rá, hogy nem változna meg a kapcsolatotok.Nem biztos, hogy tönkremenne, de az biztos, hogy olyan nem maradna,mint most.Én ezért szeretnék inkább idegent, akivel utána nem kell kapcsolatot tartani.Persze, ettől neked még bejöhet.Gyerek nélkül végig élni az életet nálam nem opció, de neked attól még simán lehet jó az is.Ezt te fogod tudni eldönteni, nem mi. Minden ember és minden élethelyzet más.

A fő kérdésre válaszolva: A környezeten szerintem nem sok múlik.Ha a családot nézzük, nálunk például minden testvér máshogy áll ezekhez a dolgokhoz, pedig ugyanabban a családban nőttünk fel.Tágabb környezetet tekintve pedig a nagy számok törvénye alapján mindenki életében ugyanúgy van példa mindenre, és mindennek az ellenkezőjére is.Még is vannak akik nem akarnak gyerek/egyet akarnak /sokat akarnak stb. Számíthat a környezet, de számíthat sok minden más is.Pl. a saját személyisége, neki mit dob az élet(szerencse), stb.

Hogyne! Sok múlik rajta!

Anyám 6-ot szűlt, 4abortusza volt, apámmal mind a ketten semmirekellök voltak egész életükben, csak b*szni tudtak. Azoktól még a nyulak is megfontoltabbak, okosabbak voltak. Nélkülöztünk, éheztünk, fáztunk, ránk ázott a tetö, a lakás, bántalmaztak minket. És Nem, Nem vagyunk kissebségiek!

Kiemeltek minket, mindannyiunkat szerencsére elég hamar, tanúltunk, iskolába jártunk, szakmánk, végzettségeink vannak, nekem diplomám, testvérem is leérettségiztek stb. Mikor kikerültek, kis pénzükböl házat vettek mindannyian, boldog családban élnek most. Én külföldre költöztem, még anno .

Egy gyerekünk van a férjemmel!! Egyetlen egyet vállaltam be, ö ezt a döntése et elfogadta, boldogan élünk! A gyereknek mindene megvan!

8

Amit leírtál az pont azt mutatja, hogy bár rossz volt a gyerekkorod,negatív példát láttál mégis jó életet tudtál magadnak kialakítani.Maximum annyira befolyásolt, hogy nem akartál olyan lenni mint a szüleid, ami meg pozitív dolog az általad leírtakat olvasva.

Kérdező.Nézz magadba őszintén gondold végig, hogy miért jutott eszedbe.Erre csak te tudhatod a választ.Ha mélyről jövő igazi gyerekre vágyom érzés van benned akkor hajrá.Nyilván más lesz egy kapcsolat, ha gyerek születik belőle.De ha mindent meg tudsz adni neki ,szeretetet, törődést és anyagilag akár egyedül is bírnád akkor vágjatok bele.

Én nálad 1 évvel vagyok idősebb.Nem jött túl korán a gyerek mert nem találtam a páromat akivel el tudtam volna kérdezni és nagyon mákom volt, hogy utolsó előtti pillanatba belefutottam a férjembe.De rengetegszer éreztem azt ,ha nincs megfelelő férfi akkor is szeretnék gyereket.