Mennyire készületetek a gyerekvállalásra, hogy alakítottátok az életeteket?

Nem kell projekt-életet élni. Én sem bírnék úgy élni, hogy gyakorlatilag annyi az élet, hogy kivitelezzük a tervet, működtetjük a gépezetet.

Szerintem jól érzed, olyan különösebben aktívan nem kell rá készülni, legyen némi könnyen likvidálható tartalékotok, biztos kereset és lakhatás. A többi majd kialakul. Nem kell az a tonnányi cucc sem, amit összevásároltatnak az emberrel, egy kisbabának anyamell és anyaöl kell. Aztán később, ahogy nőnek, úgy lesznek egyre "drágábbak", nyilván ezt látjátok majd és úgy alakítjátok a karriert, életet.

Szerintem nagyon fontos, hogy a gyerek organikus része legyen az életnek és ne egy kolonc, ami miatt gyökerestől fel kell forgatni az életet, hogy aztán életünk végéig a gyereket hibáztassuk, hogy őmiatta nem lettünk világhírűek meg Nobel-díjasok. Már csak ezért sem vagyok nagy barátja annak, hogy a gyerekvállalásra olyan hisztérikus aggályossággal kell készülni. De azért a jó párkapcsolat és az anyagi biztonság kell - ezek mondjuk gyerek nélkül is fontosak.

Sokan rá készülnek, aztán rájönnek, hogy ők ehhez türelmetlenek stbstb.

Ha te úgyérzed, hogy készen állsz akkor majd úgyis ösztönösen fogod tudni mit kezdj egy babával. Felesleges rákészülni, mert élesben azért más mint ahogy elképzelted. Nyílván vannak dolgok amikkel tisztában kell lenni, hogy pl. Hányfokos vízbe fürdesd a gyereket, naptej nyáron, télen d-vitamin, stb.

Napirendem nekem soha nem volt, gyerekkel sincs, mindig azt csináljuk amihez kedvünk van.

Ha lenne napirend az úgyis borulna mert nincs 2 egyforma nap.

Az jó, ha gyerek elött utazgatsz, kettesben a pároddal, mert utána gyerekkel jól ki kell logisztikáznod. Én is bánom, hogy nem mentem el egy-két helyre, de gyerekkel viszont elmehetünk olyan helyre ahova gyerek nélkül eszembe se jutna, pl. Disneyland.