Beszéljek erről az ovónővel? Ha igen, mit mondjak, vagy mit tanácsoljak, hogyan kezelje ezt a helyzetet?

Amikor oviban dolgoztam, volt nálunk is egy kisfiú, akinek nem volt képben az apja. Az anyuka ezt a legelső nap egyetlen mondattal közölte, így nem fordulhatott elő hasonló helyzet.

A pedagógusnak az ilyesmiről tudnia kell. Beszélj vele.

15!

Lehet félreérthetően fogalmaztam. Az evidens, hogy az ember eleve elmondja az óvónőnek a gyerek életét érint ő lényeges történéseket, mint pl a válás, házasság, gyerek szuletese, stb. De nem kell minden részletre kiterjedően ecsetelni, mert pl marhára nem tartozik rá, esélyes hogy nem is érdekli-helyesen- hogy a számára vadidegen, most 9 éves gyerek mindezt hogy viseli.

Az óvónő nem hibazott, sot, helyesen cselekedett. Kb minden épeszű ember így reagált volna. A kerdezo magának köszönheti a kialakult helyezetet és bizony neki kell megoldania, nem az óvónőnek. Neki még mindig csak annyit mondhat, hogy bocsánat, Katika, előbb kellett volna szólnom, hogy apuka nem tart semmiféle kapcsolatot a gyerekkel és erről nem szeretnék többet beszelni. Előtte meg leul szépen a gyerekeivel és elmondj a nekik, hogy az ovónéni nem ismeri apát es azert momdta, amit mkmdott, mert nem akart neki fajdalmat okozni. Ennyi.

Ne haragudj Kérdező, családi helyzeteteket már a beszoktatáskor meg kellett volna említeni az óvónőknek, hiszen nekik képben kell lenniük.

(egy kisgyermeknevelő)

Sajnálom a helyzetet. Beszéld meg az óvónővel és ez tanulság a jövőre nézve is.

Bár felmerül volna bennem a kérdés, ha tudja is hogy elváltak, a gyerekeket nem látogatja az apuka és így is valahogy szóba hozzák a gyerekek, hogy az apukájuk utálja őket, most erre mit mondjon egy ember...

Mert azért mondja a kicsi, mert fáj neki, azt érzi utálja, mert nem látogatja.

És nyilván senki se akarja megtörni szegényt és lehet én is azt mondtam volna neki, hogy dehogyis utál téged...

Ez nehez kérdés, de majd felnőnek és megértik!!!