Beszéljek erről az ovónővel? Ha igen, mit mondjak, vagy mit tanácsoljak, hogyan kezelje ezt a helyzetet?
Egyedül nevelem a lányaimat. Az apjuk másfél éve egyszerűen kijelentette, hogy ő többé nem óhajt az apjuk lenni, az új feleség ki nem állhatja őket, stb
(A nagy azóta szerencsésen feldolgozta pszihológus segítségével, mert 7éves volt, mikor kedves biológiai apa ezt vele is közölte)
A kicsi más tészta.
Akkor volt három éves, mikor teljesen eltűnt az életéből az apja, homályos emlékei vannak csak.
Eddig minden olajozottan ment, míg meg nem jelent egy cirkuszplakát az oviban.
Nemet mondtam arra, hogy elmenjünk.
Erre ravaszul bepróbálkozott az ovónőnél.
Aki meg azt felelte: jajj, hát apu biztos elvisz!
Lányom válasza: apu sajnos már nem szeret minket. (Erre a következtetésre ő jutott, nem én mondtam így neki) és már nagyon régen nem láttam.
Erre az ovónő szemrebbenés nélkül: jajj, dehogy nem szeret, biztos hamarosan jön!
Annyira zavarba jöttem meg ideges lettem, hogy szó nélkül kicibáltam a gyereket. Aki azóta várja a "legendás" apát, aki őt nagyon szereti.
A nagy is megborult cseppet a hírre, mert ő rettenetesen apás volt, a húga "apa hamarosan jön" megjegyzései feltépik a gyógyuló sebeit.
Még egy kiegészítés:
12 gyerek van a csoportban, és a miénk az egyetlen egyszülős család, kivéve egy szegény félárva kisfiút.
Azért nem szóltam inkább, mert más se járt a felemben, mint Marika néni édesanyjának feltételezett szakmája és egyéb válogatott lovaskocsis szleng, (ha leírom szó szerint, kidobnak gyakoriról)
Egyszerűen lesokkolt.
Ezt a helyzetet nehezen kezelem én is. :(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!