A barátommal hogy beszéljem meg, hogy egyelőre nem állunk készen egy kisbabára?
19 leszek 2 hónapon belül, a barátom 20 éves, mindketten egyetemre járunk. Kiderült, hogy terhes vagyok (nem vagyok kíváncsi a MiÉRt sZeXelsZ VéDEkeZéS NéLkÜL?? szövegre, tehát aki ennyit akar ideírni, kérem szépen ne tegye). Első sokk után megmondtam a barátomnak, és tényleg úgy éreztük, hogy akarjuk mindketten. Nagyon lelkes lett. Én is az voltam, de bevallom, hogy az anyaság árnyoldala akkor nem jutott el az agyamig... Hogy mit is jelentene, ha lenne egy gyerekem már most. De az megnyugtatott, hogy ő mennyire akarta szinte azonnal, úgy éreztem ez nekünk jó lesz. Aztán elmondtam először az anyámnak... Aki kiakadt. Hogy mi lesz így a jövőmmel, ők nem ezért taníttattak, fizették az iskolákat, különórákat, nyelvvizsgákat. Meg hogy így elfelejthetem a normális életet, mindenki úgy fog rám emlékezni, hogy én vagyok a lány, aki ilyen fiatalon terhes lett. Sokat beszélgettünk (nem vitáztunk), és a végén mondta, hogy anyagi támogatásra se nagyon számítsak tőlük, mert ennyi erővel a Dunába is dobálhatnák a pénzt... Meg hogyha ők nem lesznek, mi lenne velünk. Mert az tény, hogy nagyon jó élethez szoktam, és mindig azt terveztem, hogyan teremthetem meg majd ezt később én saját magamnak. Nem azt, hogy egyetemistaként, diploma nélkül gyereket szülök. Azt majd 10-12 év múlvára terveztem... A szüleim támogatása nélkül nem is tudom, mi lenne velem. Tudom persze, van diákmunka, meg minden egyéb, de így belegondolva, tényleg rengetegbe van az életem. Meg terhesen mégis mit dolgoznék?! Utána a baba miatt szintén nem tudnék. Meg tényleg, nagyon alacsony órabérek vannak mindenhol, nekem meg azért ennél több kell. Beláttam, hogy anyának igaza van, és nem tarthatom meg a babát. Mondta, hogy segít mindenben, már voltunk orvosnál is. Tegnap próbáltam beszélni a barátommal erről és nagyon rosszul végződött. Nekem esett, hogy azt sem tudom, mit akarok, és egy anya nem így viselkedik, meg hogy a pénz nem minden. És ő már beszélt a nagybátyjával is, aki alkalmazná futárként és a borravalót megtarthatná (pizzázója van), az egyetemet meg folytatja levelezőn... De egy kisbabát nem nevelhetünk fel borravalóból... Meg nem úgy akarok kisbabát, hogy közben minden másról lemondok, és pénzem sincs. Hanem tényleg élvezni akarom az életet, anyaságot. Szóval összevesztünk, aztán ma már írt, hogy sajnálja nagyon, beszéljük meg és megoldjuk. Ő mindig optimista, és mindig mindent megoldana... De itt csak egy megoldás van, és ezt nem fogadja el. Délután is csak azt hajtogatta, hogy majd megoldjuk, és minden rendben lesz. De én nem akarok még gyereket, nem akarom feladni az életemet, a jövőmet.
Őt nagyon szeretem, nem akarok szakítani. De kikészít, hogy nem érti meg, nem akarok még kisbabát. Pedig anya szerint már ennek az egy érvnek is elégnek kéne lennie. Vagy hagyjam lenyugodni, hátha elfogadja magától a tényeket?
válasza:Nem tudom miért az az alap feltételezés, hogy a fiú lelép. Ha annyira akarja akkor nem hiszem, hogy ez a terve.
A kor nem számít, mi is 20-23 voltunk mikor összejöttünk aztán több mint 10 éve együtt vagyunk (most már házasságban, gyerekekkel)
válasza:Amit #17. Válasuban írtál, az pontosan ugyanúgy előfordulhat 5-10-20-50 év múlva....ez a gyerek viszont most van itt. Előbb vagy utóbb mindenki viseli a döntéseinek következményeit. Akár így, akár úgy.
Amúgy ha anyád tényleg szeret, ez a zsarolás addig tartana, amíg te ki nem állsz hatarozottan a döntésed mellett, de semmiképpen sem tovább annála pillanatnál, mint mikor megszületik a babád.
-"Amit leírtál abból nekem is az jött le, hogy neki az a fontos mit gondolnak mások."
Ez nála sosem volt szempont. Egyetlen gyerekük vagyok, neki az a fontos, hogy nekem jó legyen.
-"Az életed gyerekkel is lehet bármilyen. Par hónap kiesés csak az életedből, utána folytathatod a tanulást."
:) Ez aranyos volt. De tudom, hogy kisbaba mellett nem lesz ugyanolyan az életem, mint most, egyetemistaként. Elbúcsúzhatok a délig alvástól, a spontán barátnős wellnesshétvégétől, vagy egy esti óra utáni borozástól, barátokkal lógástól. Tudom, felszínesnek tűnhetek, de én nagyon élvezem ezeket. Ráadásul ez nem pár hónap. Nem tudom, mennyire fog megviselni a terhesség. Utána lehet, hogy lesz egy 24 órából 15-öt síró gyerekem. Amellett mégis hogy a fenébe folytatnám a tanulást? Majd vezetnék hajnalban, meg a sötétben órákat az autópályán, hullafáradtan? Az aztán egy életbiztosítás lenne... Vagy vizsgaidőszakban nem aludnék 2 óránál többet éjjel? Szép dolog az anyaság, de jelenleg nem érzem, hogy mindent fel kéne adnom ezért.
-"Te tested, egyedül te dönthetsz.
De ne gondold, hogy az az egyedül működő megoldás amit anyád erőltet rád."
NEM erőltet rám semmit. Ő elmondta, hogy nem biztos, hogy olyan álombabát dob a gép, mint az unokatestvérem, akivel már 4 hónapos korában lehetett repülni Dubaiba, meg elaludt bárhol, és ha este 9-kor letették aludni, másnap 9-10 óra előtt hangja sem volt. Mondta, hogy erre nem alapozhatok. Meg hogy így is sokszor az idegösszeroppanás kerülget az egyetem és a tanulás miatt, miért gondolom, hogy majd egy kisbaba mellett, aki minden időmet és energiámat követelni fogja, könnyebb lesz?! És ezekben igaza van. Én az elején a szép babakocsit, az édes babaruhákat láttam. Nem azt, hogy nekem itt az egyetem, mihez kezdenék egyedül egy babával. Őszintén örülök, hogy beszélgettem vele, mert rávilágított olyanokra, amikre én nem gondoltam/nem akartam gondolni.
-"Lehet kisbaba mellett is tanulni"
Persze, mindent lehet. Csak mondjak le a szociális életről, az alvásról, hobbikról.
-"a gyerek pár éves korig nem kerül szinte semmibe"
Benézted, pontosan tudom, hogy mennyibe kerül... Van egy unokatestvérem, 2 éves lesz. Rengeteg pénzbe van, pedig nem beteg (tehát gyógyszerre, kezelésre nem kell költeniük), nincs semmiféle allergiája. De mégis... Lehet persze 0 forintra is kihozni az egészet, meg könyöradományból élni. De én nem így szeretnék babázni. Hanem tényleg ha meglátok egy szettet a Zarába, akkor megvehessem a gyerekemnek. Vagy ha szeretne játszóházba menni, nyugodtan mehessünk, és ne a másnapi ebéd árát költsem el arra. Nekem fontos az anyagi biztonság.
-"te költséged meg eddig is megoldottad valahogy"
Nem én, hanem a szüleim.
-"Ha olyan jó tanuló voltál akkor baba mellett se lehet probléma."
Az egyetem icipicit más, mint a középiskola. És de, probléma lehet a baba mellett, ha pl. az éjszakázások miatt nem alszom, vagy nincs aki segítsen, és napközben sem tudok tanulni. Vagy ha a barátom hétvégén nem ér rá (hiszen ha levelezőn fog tanulni, a hétvége neki is off), akkor kire hagyom a gyereket? Viszem magammal, aztán el van a kocsiban?!
-"És az apuka is tud segíteni, nem egyedül kell."
Ha meg mégis egyedül kell, akkor meg így jártam, igaz? Sosincs garancia arra, hogy apuka mindig ott lesz. Lehet, hogy szerelmes lesz, és 3 év múlva már más oldalán lesz. Vagy nem is kell 3 év, a szülés után rájön, ő még erre nem áll készen és lelép. Ez megtörténhet bármikor, igen. De más az, ha úgy maradsz egyedül, hogy már van karriered, egzisztenciád és biztos anyagi bevételed, vagy pedig ott állsz egy érettségivel és félbehagyott tanulmányokkal, pénz nélkül, hogy akkor most mi legyen.
Leírtam, hogy nem akarok még gyereket, voltunk orvosnál is és már elindult a folyamat. Nem kell a győzködés, meg hogy bezzeg másnak is megy, mást sem hagynak el. Ezzel én semmire sem megyek. Ez nem biztosíték arra, hogy majd nekem is menni fog gyerek mellett az egyetem és a párom sem hagy el. Mert ha mégis bekövetkezne, akkor az itteni válaszolóknak, akik most bátorítanak, hogy tartsam meg, lenne a legnagyobb a szája, hogy gondolni kellett volna a jövőre, meg nem szülni úgy, hogy magunkat nem bírom eltartani... Ha én nem gondolok a saját jövőmre, akkor ki teszi meg?!
És nem az az alapfeltevés, hogy szakítunk. De ha mégis, akkor mihez kezdenék?! Vitázunk majd a láthatáson, meg könyörgök a gyerektartásért, aztán számolgatom, hány kiflit vehetek a kisboltban? Nem akarom, hogy ennyi legyen az életem.
válasza:Azért, mert már próbáltam vele beszélni. Nem ment. Pedig mindent elmondtam, ezeket is. Azt is, hogy én Budapestről nem szeretnék visszaköltözni vidékre, imádom Budát, a környéket ahol élek. De hogy neki itt van mindenkije, a szülei is és hogy ők már idősebbek, nem tudja meddig bírnak még dolgozni, nem akar tőlük messze lenni. Meg hogy az anyukája tudna segíteni a babával...
És nem oltottam le senkit, de nem értem, miért kell azzal jönni, hogy tartsam meg, amikor már a kérdésből is látható, hogy nem szeretném.
válasza: válasza: válasza:"Benézted, pontosan tudom, hogy mennyibe kerül..."
Nem néztem be semmit kislány! Nekünk van több gyerekünk is, így nálad kicsit pontosabban tudom mibe kerül. A világ pénzét el lehet költeni de akár a gyes is elég a gyerekre. Mindenki annyit költ amit tud és akar.
válasza:Tulajdonképpen mi a kérdés? Felteszel egy provokatív kérdést arról, hogy hogyan beszéld meg az abortuszodat....???
Elveteted a gyerekét, szakítás, te úgy csinálsz mintha mi sem történt volna, ő meg meggyűlöli a nőket. Röviden ennyi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!