A barátommal hogy beszéljem meg, hogy egyelőre nem állunk készen egy kisbabára?
19 leszek 2 hónapon belül, a barátom 20 éves, mindketten egyetemre járunk. Kiderült, hogy terhes vagyok (nem vagyok kíváncsi a MiÉRt sZeXelsZ VéDEkeZéS NéLkÜL?? szövegre, tehát aki ennyit akar ideírni, kérem szépen ne tegye). Első sokk után megmondtam a barátomnak, és tényleg úgy éreztük, hogy akarjuk mindketten. Nagyon lelkes lett. Én is az voltam, de bevallom, hogy az anyaság árnyoldala akkor nem jutott el az agyamig... Hogy mit is jelentene, ha lenne egy gyerekem már most. De az megnyugtatott, hogy ő mennyire akarta szinte azonnal, úgy éreztem ez nekünk jó lesz. Aztán elmondtam először az anyámnak... Aki kiakadt. Hogy mi lesz így a jövőmmel, ők nem ezért taníttattak, fizették az iskolákat, különórákat, nyelvvizsgákat. Meg hogy így elfelejthetem a normális életet, mindenki úgy fog rám emlékezni, hogy én vagyok a lány, aki ilyen fiatalon terhes lett. Sokat beszélgettünk (nem vitáztunk), és a végén mondta, hogy anyagi támogatásra se nagyon számítsak tőlük, mert ennyi erővel a Dunába is dobálhatnák a pénzt... Meg hogyha ők nem lesznek, mi lenne velünk. Mert az tény, hogy nagyon jó élethez szoktam, és mindig azt terveztem, hogyan teremthetem meg majd ezt később én saját magamnak. Nem azt, hogy egyetemistaként, diploma nélkül gyereket szülök. Azt majd 10-12 év múlvára terveztem... A szüleim támogatása nélkül nem is tudom, mi lenne velem. Tudom persze, van diákmunka, meg minden egyéb, de így belegondolva, tényleg rengetegbe van az életem. Meg terhesen mégis mit dolgoznék?! Utána a baba miatt szintén nem tudnék. Meg tényleg, nagyon alacsony órabérek vannak mindenhol, nekem meg azért ennél több kell. Beláttam, hogy anyának igaza van, és nem tarthatom meg a babát. Mondta, hogy segít mindenben, már voltunk orvosnál is. Tegnap próbáltam beszélni a barátommal erről és nagyon rosszul végződött. Nekem esett, hogy azt sem tudom, mit akarok, és egy anya nem így viselkedik, meg hogy a pénz nem minden. És ő már beszélt a nagybátyjával is, aki alkalmazná futárként és a borravalót megtarthatná (pizzázója van), az egyetemet meg folytatja levelezőn... De egy kisbabát nem nevelhetünk fel borravalóból... Meg nem úgy akarok kisbabát, hogy közben minden másról lemondok, és pénzem sincs. Hanem tényleg élvezni akarom az életet, anyaságot. Szóval összevesztünk, aztán ma már írt, hogy sajnálja nagyon, beszéljük meg és megoldjuk. Ő mindig optimista, és mindig mindent megoldana... De itt csak egy megoldás van, és ezt nem fogadja el. Délután is csak azt hajtogatta, hogy majd megoldjuk, és minden rendben lesz. De én nem akarok még gyereket, nem akarom feladni az életemet, a jövőmet.
Őt nagyon szeretem, nem akarok szakítani. De kikészít, hogy nem érti meg, nem akarok még kisbabát. Pedig anya szerint már ennek az egy érvnek is elégnek kéne lennie. Vagy hagyjam lenyugodni, hátha elfogadja magától a tényeket?
Az utolsó hozzászolásod kéne szó szerint a barátodnak elmondanod. Neki is meg kell értenie, hogy túl kell látnia a pizzafutár jatton. Ha beteg lenne a gyerek vagy anyukádék nem tudnak babaruhát venni, miből fedezitek a kiadásokat? Amíg tanul és dolgozik, de babázol egyedül... de hol? Erről beszéltetek? Albérlet? A családja házában? Vagy ő költözne hozzád?
Azt írod, 2 külön városban tanultok, ki adja fel a tanulmányait a családalapításért? Reálisan látod, a babázás csodálatos élmény lehet, ha nincs benned megbánás a lemondások miatt. Nekem mintagyerekem van, 30 évesen szültem, addigra kipróbáltam a tervezett dolgok nagy részét, a maradék gyerekkel is megoldható. Mégis sokszor rohadt nehéz, fárasztó és nem biztos, hogy neked elég lenne egy baba mosolya a nap végén. Főleg úgy, hogy mennyi terved van, aminek így esélye sincs. A barátod nem lát túl az utód témán, de egy nő mindig úgy szüljön, hogy ha kell, egymaga is meg tudjon állni a lábán. Jelen helyzetben te igencsak vesztes helyről indulnál, amit ő nem lát be. Segíts neki megérteni.
A barátom azt szeretné, hogy adjam el a lakásomat itt Budapesten, mert hogy ennek az árából otthon már családi házat lehet venni medencével (vidékiek vagyunk, én az egyetem miatt költöztem ide). Csak közben az is bennem van, hogy basszus, ha itt felszámolok mindent, de neki 3 év múlva elege lesz a családosdiból és lép, én miből tartanék fenn egy családi házat és még saját magunkat is? Meg pl. itt az egyetemen úgy tudom, két félévnél többet nem passziváltathatok egymás után. Az egy teljes év... Egy olyan pici baba mellett nem hiszem, hogy tudnék tanulni rendszeresen, meg akkor szinte minden hétvégém elmenne az utazással (autóval is 2-3 óra az út, odavissza az már rögtön 6), egyetemmel.
Én biztos vagyok ebben a döntésben, rengeteget gondolkoztam. Azon, hogy mit mondotta barátom, mint mondott az anyám. Hogy én mit érzek.
Nem nagyon van időm pszichológushoz járni, mély utazásokra a lelkem körül, mert azért itt van egy határidő, amihez tartanunk kell magam, ráadásul nem is szeretném ezt húzni, így is megvisel ez az egész, nem akarok még hetekig ezen rágódni.
Megértem a barátomat is. Lehet, hogyha már együtt lennnk évek óta, és lenne legalább egy BSc-m, azt mondanám, hogy oké vágjunk bele. De így, hogy igazából 2 nyelvvizsgán és érettségin kívül semmim nincs, őrültségnek gondolom.
"Anyát pedig nem a szomszédok érdeklik, hanem én és a jövőm"
Amit leírtál abból nekem is az jött le, hogy neki az a fontos mit gondolnak mások.
Az életed gyerekkel is lehet bármilyen. Par hónap kiesés csak az életedből, utána folytathatod a tanulást. Mennyivel jobb 30 évesen kiesni a munkából?
Te tested, egyedül te dönthetsz.
De ne gondold, hogy az az egyedül működő megoldás amit anyád erőltet rád.
Lehet kisbaba mellett is tanulni, a gyerek pár éves korig nem kerül szinte semmibe, te költséged meg eddig is megoldottad valahogy. Ha olyan jó tanuló voltál akkor baba mellett se lehet probléma.
És az apuka is tud segíteni, nem egyedül kell.
De a te döntésed, hallgathatsz anyára is, ha lassan 20 évesen még mindig ennyire gyereknek érzed magad.
ki adja fel a tanulmányait a családalapításért?"
Miért kéne feladni??? A lánynak kiesik mondjuk fél év, simán folytathatja.
Kérdező: egyáltalán nem vagy rossz helyzetben. Amíg mások a lakasert dolgoznak meg a diplomához a nyelvvizsgára tanulnak addig az idő alatt te babázol. Semmivel sem leszel lemaradva, hiszen neked ezek már adottak.
Mondjuk Pesti lakást szerintem se cseréld le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!