Szülés utáni depresszió férfiaknál? Ilyen van? Mit lehet tenni?
Sogórnőm férjéről van szó.
2 hónapja született meg a 2. Gyerekük. Azóta teljesen kifordult magából, olyanokat mond, hogy ő nem szereti a gyerekeit, meg soha nem is akarta őket, csak bele lett kényszerítve az egészbe.
Pedig tudjuk nagyon jól, hogy tervezett és várt gyerek volt mindkettő. Az elsőre 2 évet a másodikra 2 és fél évet vártak.
Amíg meg nem született a második imádta a nagylányát, rengeteget játszott vele, szeretgette, de mióta megszületett a kicsi, egyikkel se foglalkozik.
Ez nagyon megviseli a nagylányt és a sógornőm et is.
Mit lehet ilyen esetben tenni? Nyílván pszichológus, de ha ő nem akar menni? Szerinte nincs semmi baja, csak a gyerekei, de azon nem fog segíteni a pszichológus.
A felesége és a gyerekei nagyon szereti őt, nem akar elválni, de így már csak a válás marad nem?
Utolsó: már ne haragudj, de ha nem akarok gyereket, védekezek. Ne mondd már azt, hogy 2 és fél évig szexelt a sogórnőm férje, úgy, hogy nem akarta a 2. Gyereket? Itt nem egy 3 hónapos próbálkozásról van szó. Eljárt a meddőségi klinikára, szedte a vitaminokat, mindent megtett azért, hogy összejöjjön az a gyerek. Már a lombikra készültek mikor megfogant.
Tényleg így viselkedik egy olyan férfi aki nem akart gyereket?
Na jó #2 azért ha leülök a férjemmel beszélni, és azt mondja persze ő us szetetbe 2. Gyereket,de közben nem így gondolja.
Nehogy már én legyek a hibás!!!
Ez nem erőltetés!!!
Igen lehet depressziós. Hiszen egy teljesen új helyzet állt elő. Nem jut rá annyi figyelem mint előtte.
Mit lehet tenni?
Addig semmit ameddig ezt ő nem látja be, és nem hagyja h segítsenek neki.
Sajnálom sógornődet 😞
Remélem megoldódik a helyzet
"soha nem is akarta őket, csak bele lett kényszerítve az egészbe"
Ilyet nem mond aki 100%ig akarta ezt az egészet hiába is mentegetitek a helyzetet. Azért te se voltál velük éjjel nappal, minden beszélgetésnél, hogy halljad miben egyeztek meg, sőt csak az egyik nézőpontot ismered, és az ő változatát a sztoriról, mármint sógornődét.
Elképzelhető, hogy egyáltalán nem is akarta a férje de rábeszélték, erőltette az asszony, ígért neki valamit.
Nyilván ha a férj szereti a feleségét megteszi annak boldogságáért, hogy eljárnak ilyen klinikákra, stb, de mikor megfogan és megszületik az a gyerek, az a fél aki eddig se akarta, vagy bizonytalan volt, szét fog esni.
"Nyilván ha a férj szereti a feleségét megteszi annak boldogságáért"
Azért ez nem így működik. A férjem nem akar gyereket, és soha a büdös életbe nem tudnám meggyőzni, semmivel se, hogy legyen gyerek, amíg ő nem akarja. Azért, hogy én boldog legyek, nem csinálna magának gyereket.
A férjem közölte, hogy ha véletlenül teherbe esnék se tudná szeretni azt a gyereket, szóval vagy elvetetném, vagy ezzel a tudattal kellene tovább élnem. Szóval 2 védekezési módszerrel is védekezünk, hogy ne tegyük tönkre egy gyerek életét.
Egyébként igaz, hogy nem vagyunk benne a helyzetbe így nem tudjuk, hogy mi is történt pontosan, de azért azt mi is láttuk az arcán, hogy szomorú volt mikor kérdeztük, hogy jön-e a második gyerek, és válaszolta, hogy nem, már meddőségi klinikára járnak.
Illetve azt se nagyon tudja megjátszani, hogy boldog volt, mikor mutogatta az ultrahang képet, fel volt spanolva mikor rendezgette, festette a babaszobát.
Az még elképzelhető, hogy talált egy másik nőt, aki megmutatta neki, milyen is a gyerek mentes élet, és ettől kattant be. De erre semmi bizonyítékunk nincs. Nem jár későn haza, nem csetelget idegen nőkkel (mind a ketten tudják egymás jelszavát, bármikor belenézhetnek egymás beszélgetéseibe). De attól még el képzelhető, hogy ez van.
Szerintem is vagy az van, amit #2 és #5 válaszoló (59%-os) írt, vagy pedig ...... vagy pedig a férfi egy infantilis alak, aki hol ezt gondol, hol azt, és nem képes felelősséget vállalni a döntéseiért. Örömmel mutogatja az UH-képet, meg festegeti a babaszobát, aztán mikor ott van az, akiért tette, akit kézbe lehet fogni, érezni az illatát, puszilgatni, akkor meg közli, hogy "ő nem szereti a gyerekeit, meg soha nem is akarta őket, csak bele lett kényszerítve az egészbe".
Én mindenképpen értésére adnám, hogy vagy felnőtt módra viszonyul a helyzethez, vagy mehet a fenébe, csak a fizetése 40%-a fog ott maradni, a többiből kezdhet egy új egzisztenciát építeni magának.
"Én mindenképpen értésére adnám, hogy vagy felnőtt módra viszonyul a helyzethez, vagy mehet a fenébe, csak a fizetése 40%-a fog ott maradni, a többiből kezdhet egy új egzisztenciát építeni magának."
Látom nálad is ez a szemlélet: elromlott akkor dobjuk ki. Persze lehet, hogy csak más f..val verni a csalánt könnyű.
Reméljük meg tudják oldani idővel, mert ez a helyzet nem jó, de a válás ugyanúgy nem megoldás. Két gyereknek apa is ugyanúgy kelleni fog, különben sérülnek.
Pedig én is úgy gondolom, hogy aki tényleg őszintén akart gyereket, az nem fog olyat mondani, hogy sosem akarta. Mert ez nyilván hazugság.
Volt szülési depressziós ismerősöm. Ő is mondott sok mindent, de olyat sosem, hogy nem akarta a gyereket. (Olyat igen, hogy"nem gondolta mennyire elrontja az életét" vagy hogy megbánta, hogy anya lett.) De olyat nem, hogy őt ebbe belekényszerítették.
És igenis lehet olyan, hogy egy ferfi belemegy a gyerekvállalásba akkor is, ha igazából nem vágyik rá. Egy nő millió módon képes befolyásolni egy férfit.
Jó, akkor lehet, hogy tényleg nem akarta a férfi, de azt ne mondjátok, hogy ezért a nő a hibás.
Sógornőm nem az az érzelmileg zsaroló, erőszakos fajta nő. Ha valahogy akarata ellenére győzte meg a férjét a gyerekvállalásról, az biztos, hogy tudatalatti volt, és nem ez volt a terve. Ő mindigis olyan családról álmodott, ahol az apa és az anya is vágyik a gyerekre. Az időből se volt kifutva,mert az első gyerekét 28 évesen szülte. Szóval bőven ráért volna várni még a tökéletes férfira.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!