Ez szülés előtti depresszió lenne?

39 hetes várandós vagyok, testileg nagyon jól érzem magam. A 37. hétig állandóan pörögtem (munka, felújítás) de ahogy ezek hál'istennek véget értek úgy érzem teljesen szétestem, kiégtem.

Első, tervezett babámat várom és megmondom őszintén félek az új helyzettől:

- Már most úgy érzem, hogy a férjem nem támogat kellően lelkileg, nem veszi figyelembe, hogy hormonális hullámvasúton ülök.

- Félek, hogy fogok tudni így háztartás vezetni és gyereket nevelni. Mármint kellő támogatás és segítség hiányában.

- Hogyan fogunk újra egymásra találni; nincs segítségünk akire akár 1 órára is rábízhatnánk a picit.

- Úgy érzem a férjem az utolsó hetekben kapuzárási pánikot kapott, nem kellően felkészült az apaságra ami tovább ronthat a helyzeten.

- A teljes történethez hozzá tartozik, hogy szerinte, ő eleget segít és támogat