3 gyerekes Anyukák, hogy bírjátok?

Nekünk 4 van,harmadszorra ikrek lettek.Szerencsére,mert sok gyereket szerettünk volna,de több okból le kellett volna állnunk a 3-nál.

Ennyi gyerekhez először is türelem kell.Aztán türelem és türelem.Az ember élete gyökeresen az első gyerek születésekor változik meg,utána már annyira nem nagy változás 2.,3. gyereknél.Megvalósítható célokat kell kitűzni-pl a ház nem lesz már olyan mint egy lakberendezési újság illusztrációja,legalábbis jó darabig nem.:))Kompromisszumkészség,jó problémamegoldó képesség,és első osztályú logisztikai képesség.:))De ne aggódj,ezek nagy része az idők során kialakul.:)És persze teherbírás.

Sok munka,és nehéz,de sokszoros a jutalom is,úgyh én csak azt tudom mondani,h megéri.

Nekem egy testvérem van aki jóval idősebb nálam,tehát amikor én kislányként igényeltem volna egy játszópajtást,akkor a testvérem már férjhez ment....Akkor eldöntöttem,hogy nekem majd egyszer nagy családom lesz.Így is lett van három gyermekem a legidősebb 13 a legkisebb 4,5 éves.Most vagyok 30 hetes kismama a negyedik babánkkal.Érdekes mert általában sokaknál a harmadik,negyedik baba "becsúszott" dolog,csak megtartják.Nálunk ezért a negyedik babáért küzdöttünk a legtöbbet.Nehezen estem teherbe már azt hittem meddő vagyok amikor hirtelen sikerült.Nagy volt az öröm,mert mi nagyon akartuk ezt a kisbabát.Ennek a negyedik terhességnek is úgy indítottam neki,mintha az elsőt várnám,ugyan olyan örömmel,aggódással,várakozással.Persze nem fenékig tejfel az életünk nekünk sem,de nem szűkösködünk,nem kell Tesco pelenkát és anonim popsitörlőt vennem a negyedik babának sem,de azért vannak határaink.Például így három gyerek után már ésszerűen és logikusan gondolkodom,tudom mire van valóban szüksége egy babának és mi a pénz kidobás.Sokat jelent az állam támogatása amiket három gyermekesként igénybe veszek,pl a féláron történő ovi-iskola.Mert nem mindegy mi mennyi.De nem eszünk napi szintem vajas kenyeret és tésztát,nálunk a grillezéstől kezdve a rántott húsig minden nap más kaja van.Ugyan úgy nyaralunk Görögországban három gyerekkel,mint ha nem volna egy sem.Max igénybe vesszük a szállodák gyermekkedvezményeit.Én sose használtam például névtelen 100forintos cumisüvegeket,épp most vettem a pocaklakónak egy 3000 forintos Chicco döntött üveget.Szóval nem a gyerekeken spórolunk.Nem segélyért szültem,és nem egymás után jöttek a gyerekek,hogy ne kelljen dolgozni visszamennem.Szóval anyagilag így állunk.

Érzelmileg:valami csodálatos dolog több gyereket nevelni,igazán anyának lenni,több kihívás,több élmény.Persze iszonyat fárasztó,különböző korú gyermekeimmel külön-külön foglalkozni.Most érkezik a tesó is,akit szoptatni,pelenkázni,sétáltatni,aztán fejni és kezdődik elölről.Nehéz lesz tudom,de megéri.Semmi nem múlhatja felül a mosolyt,a hálát az önzetlen és feltétel nélküli szeretetet,amit a gyerekeim nap mint nap adnak.Értük érdemes felkelni reggel,értük érdemes élni,és csakis a gyerekeim azok,akik el tudják velem hitetni,hogy a nap is értem kel fel minden nap,mert a világ legszuperebb anyukája vagyok.(persze csak szerintük :D )

Én vagyok a 2.

Értem az utolsó magyarázkodását az anyagi helyzettel kapcsolatban,megszámolni nem tudom hányszor kaptam amikor a 4 gyerekkel vagyok,h megkérdezik,h mind az enyém?mondom nagy büszkén,igen!Erre jön a válasz:Nem irigylem...Erre szoktam mondani,h pedig irigyelhet.Sajnos sok ember ha már kettőnél többgyerekes családot lát,akkor már nem azt nézi,h rendezett,normális külsejű-és viselkedésű!--e,hanem azonnal arra kombinál,h becsúszott,felelőtlenek,segélylesők,stb...Én már néha olyan frusztrált vagyok ettől,h az öltöztetésben kompenzálok túl,a gyerekeimnek vannak a legjobb cuccai az oviban,suliban,én vagyok az egyetlen anyuka aki saját készítésű,hímzésű,díszítésű ágyneműt varrt az összes gyerekének az oviba.:))Nekünk már nincs is játszós kategóriájú ruhánk,bármelyik játszóteres ruhában elmehetnének bárhova.:))

09:52-es válaszolónak:

Én vagyok a magyarázkodós:D :D :D

Tulajdonképp nem magyarázkodásnak írtam,de igazad van.Tényleg ezt tapasztalom én is,amikor megkérdik a három gyerekre az utcán,hogy az enyémek?Mondom,hogy igen,erre olyan furcsán néznek ránk,gondolom gyorsan végigmérnek,keresik a hibát,a szakadt ruhát,a lukas cipőt.Vagy nem is tudom.Mintha nem örülnének az emberek hanem egyenesen szánalmasnak tartanának.Pedíg úgy élünk ahogy leírtam.Természetesen három gyerek sok pénzbe kerül,lényegesen többe,mint ahol csak egy gyerek van,de itt most lehet ezt fogni a jó és jól fizető munkahelyre,a beosztással való élésre.Nálunk például én többet keresek mint a férjem,szóval engem nem tartanak el,és én osztom be a pénzt.Úgy osztom be,hogy a hónap utolsó napján is legyen valamennyi.Minden anyagi problémát meg lehet oldani csak okosan kell kezelni a pénzt.Nálunk is ez van,az egy gyerekes család gyereke játszóruhában van az oviban míg az enyémnek nincs is játszó rucija.Én még sosem mondtam egyik gyerekemnek sem,hogy most nem veszünk túró rudit mert nincs rá pénz.Mert mindíg van pénz a gyerekekre.Valóban nehéz,de nem lehetetlen anyagi téren bevállalni három vagy több gyereket.

Rám is sokan néznek furcsán még a terhes gondozóban is,ha meghallják hanyadik babát várom.Én meg azokra nézek furcsán,akik az elsőt várják,de tesz-vesz-en,meg 100 forintos boltban veszik meg a babaholmit.Még meg sem szültek de már azon gondolkodnak,hogy hogyan lehet segélyt igényelni.Apropó segély:én pl még azt sem kapok,mondván jóval több a kereset a családban,mint amire segélyt kaphatnánk.

Anyagit félretéve,én nem bántam meg,hogy nagycsaládos lettem,én imádom agyerekeket.Nem is értem sok fiatal nő hozzáállását,miszerint nem kell gyerek csak karrier,meg félnek a szüléstől,meg utálják a gyerekzsivajt.(nemrég fodrásznál ülve hallgattam erről eszmecserét)

Nagyon félreérted.ÉN beszélgetek idegenekkel,akik úgy kezdik,h "Mind a magáé?De sajnálom...".ÉN hallgatom,ahogy azt magyarázzák,milyen segélyeket kérhetek,és hogyan juthatok önkormányzati bérlakáshoz,pedig sosem kértünk segélyt,és sajátban lakunk.De ez nem érdekli őket.ÉN érzem kellemetlenül magam,amikor a bölcsiben a kezembe nyomnak egy szatyor használt cipőt amit ottfelejtettek,mert nekünk biztosan szükségünk van rá,és ÉN nem győzöm exkuzálni magam,amiért visszautasítjuk a nagy szatyor használt ruhát,amit szintén az ottmaradtakból szedtek össze.

Az,h miért nincs játszós ruhánk,más kategória,én nem hiszem azt,h kinyúlt,foltos cuccban játszhat csak a gyerek,az ovi neki munkahelye,én sem melegítőben járok dolgozni.Ha kényelmes,akkor miért ne lehetne csinos amiben kimegy az udvarra?És életemben nem mutogattam nekik mások ruháit,h nézd,Pistikén milyen béna cucc van,köpködjük meg.NEKEM okoz örömet,h "trendi" ruhákban járnak,őket különösebben nem érdekli,persze a mesehősös divaton túl.:)

Pont ezt mondtam!Hogy sajnos nagyon sok emberben eleve előítélet él a kettőnél több gyerekes családokkal szemben,azonnal szinte komolyabb rápillantás nélkül biztosra veszik a segélyt,a felelőtlenséget, és a rászorultságot-én ezt próbálom a talán túl csinos öltöztetéssel ellensúlyozni,mert ez az ami azonnal látszik.De nekem egyébként is örömet okoz ha jól néznek ki,biztosan másnak is.:))

Egyetlen pillanatra sem bántam meg a 4 gyereket,sosem éreztem tehernek őket,sosem éreztem azt,h sajnálni kéne miattuk engem,sőt.Csak rosszul esik az általánosítás,viszont ezt nem lehet kiirtani az emberekből.:(Ezt sajnos vállalni kel,ha az ember több gyereket szeretne.