Egyéjszakás kalandból baba. Volt már valaki hasonló helyzetben? (bővebben lenn)
7 hónapos terhes vagyok egy olyan férfitól, akinek családja van. Egyéjszakás kaland volt, megtörtént, már visszacsinálni nem tudjuk.
A legtöbb orvosi vizsgálatra eljön velem, próbál mindenben támogatni, persze a felesége semmiről sem tud. Ami még jobban nehezíti az egészet, hogy mi munkatársak vagyunk, minden nap találkozunk, és úgy kell viselkedünk mások előtt, mintha nem lenne semmi közünk egymáshoz. Én ezt az egész helyzetet a szülés közeledtével már egyre nehezebben bírom. Nem mondtam el senkinek, hogy ki az apa, csak ő tudja és én. Nagyon félek tőle, hogy ez az egész ki fog derülni.
Nem szeretném, ha emiatt tönkre menne a házassága, hiszen kettőnk között nem lesz több, és nem is érdekem, hogy ők ketten szakítsanak, de ő is ugyanúgy hibás ebben, mint én. Ő tartani szeretné a baba születése után is velünk a kapcsolatot, részese szeretne lenni a baba életének, de attól tartok, hogy ez csak még bonyolultabbá tenné az egészet. Egy szar embernek érzem magam, és szégyenlem, hogy összejöttem egy nős férfival, de már nem tudom visszacsinálni. Így az ünnepekkor a hangulatom egyenlő a nullával, nincs kedvem hazamenni sem a családhoz együtt ünnepelni, mert tudom, hogy minden második kérdés hozzám szegeződne a babával kapcsolatban.
Nagyon szerettem volna kisbabát, viszont egy betegség miatt eddig mindig azt mondták, hogy nekem nem lehet természetes úton gyerekem, kicsit lesokkolódtam, amikor kiderült, hogy mégis, de nagyon örülök neki, de érthető módon a gyerekvárást máshogy képzeltem el. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni. Tudom, hogy eléggé speciális az esetem, de esetleg volt már valaki egy kicsit is hasonló helyzetben? Hogyan tudtátok megoldani?
Eleve nem fekszem össze senkivel, akinek családja van, pláne nem védekezés nélkül (hagyjuk ezt az "orvos azt mondta nem lehet gyerekem", mert ilyen csak petefészkek és méh nélküli nőnél van!!!), ha pedig megesem, nem tartom meg a gyereket. De ez már totál tárgytalan.
A jelen helyzetben két dolgot tudsz tenni, vagy borítod a bilit, vállalva hogy te leszel a sz.r és szétmegy a családja a lovagodnak, vagy pedig megszakítod a takonygerincűvel a kapcsolatot. Ezt az önmarcangolást meg sunnyogást hagynám. Ennyire nincs önbecsülésed, hogy eltűröd, egy pasas dugdosson? Ha teleüríteni jó voltál, legyél jó felvállalni is.
Annak a szerencsétlen gyereknek a helyzetébe gondolj már bele, lesz egy titkos apja, aki sehol nem vállalja fel, egy óvodai verselésre sem hallgatja meg, és lesznek féltestvérei, akikről ő nem is tudhat? Ez elég neked?
Olyan szépen fogalmazol, hogy teljesen normálisnak tűnnél. Kicsit még sajnálni is tudnálak, ha elvonatkoztatnék arról, hogy konkrétan mit írsz.
Így viszont muszáj leírnom, hogy hiába keresel megoldást, nincs. Rosszul érzed magad, és meg is érdemled. Ez a minimum. Akármilyen mélyen érzed magad, még annál is mélyebben lenne a helyed.
De ezt hiába írom, Te is tudod, hogy így van, ezért vagy rosszul. Mert alapvetően normális nő vagy, csak elfelejtetted ezt, amikor egy családapával összejöttél. Nagy hiba volt.
Nem rosszindulatból írom ezt, nem bántani akarlak, de segítő szót nehéz találni erre a helyzetre.
Téli szünet.... Megszaporodnak a filmbe illő sztorik.
Amúgy tényleg szépen fogalmazol.
Épeszű ember nem hisz az ilyen "nem lehet gyerekem" diagnózisnak.
Normális erkölcsű nő nem fekszik össze kapcsolatban,házasságban élő emberrel.
Tisztességes férfi nem kefél félre.
Ha ezek mégis megtörténnek, akkor nem tartom meg a gyereket vagy ha igen, akkor nagyon,, de nagyon messzire elhúzok és nem kavarom tovább a xart,amit összehoztunk.
Idei-óráig fog működni a dolog. Minden ki fog derülni és akkor sem házasság nem lesz, sem gyereklátogatás,hanem mcsak egy rakat tönkrement életú ember és jónéhány gyermek,akiktől a legfontosabbat vettétek el.
Becsülettelen ember ez a férfi. Egy másodpercig nem bíznék egy ilyenbena,akia családja mellől félrenéz. Ilyennek szülsz.
Megoldás nincs. Vagy évekig fogjátok húzni úgy, hogy minden nap rettegtek,hogy kiderül és egyre kínosabb lesz az egész vagy gyorsan meg fogja unni a kettős életet és egyre ritkábban fog jelentkezni. A környezetemben vannak iylenek. Nem működik.
Kivenném a szülési szabadságot és elköltöznék, később más munkahelyre mennék, ha VALÓBAN nem akarnám, hogy kiderüljön. Viszont amit két ember tud, az már nem titok.
Egész életedben félni fogsz a lelepleződéstől?
Mit mondasz majd a gyerekednek?
Szerintem ebben a helyzetben a gyerek apja a hulye. Mar reg be kellett volna vallania otthon! Igenis ki kell derulnie, mar csak a gyerek erdekeben is.
Ne emeszd magad azon, hogy elkovettel egy hibat, es lefekudtel egy nos pasival. Ahogy irod is, megtortent, nem lehet rajta valtoztatni. Vallaltad a gyereket, szuper. A te dontesed, senkinek semmi koze hozza. De a titkolozas hosszu tavon mindenkinek csak rossz lesz, neked, a gyereknek, az apjanak, a felesegnek, a feltesoknak is. Vallald fel, hidd el, megeri.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!