A mai anyukák miért vannak elszállva maguktól?

Tulajdonképpen mi bajod van?

Ordít a kérdésedről hogy van valami? Nincs párod? Nincs gyereked? Teherbeesési problémákkal kűzdesz?

Igazatok van, arra hogy valaki kipottyant 1-2 gyereket az csak egy dolog ezt mint 2 gyerekes anya mondom. Ettől nincs miért elszállni.

De neked nem is ez a problémád... írd meg inkabb azt.

Mennyi rosszindulat, frusztráltság..

Első körben tegyük fel, hogy igazad van.

Anyuka büszke magára és elégedett az életével, szereti, amit csinál, és úgy gondolja, jó benne. Ugyanezt gondolja a gyerekéről, klassz gyerek, szereti.

Mi a franc bajod van ezzel?

Mit látsz ebben, ami nincs rendben? Ne szeresse a gyerekét? Utálja az életét? Érezze úgy, hogy nyomorult senki?

Második körben miért kellene másokra hallgatnia? Anya bárki lehet, mondjuk enni is bárki tud. Te hallgatsz másokra, mit hogy egyél? Örülsz, ha egy vegán prédikál, vagy egy dietetikus fujjol a rántotthúsra? Mert én magasról tojok rá, mit gondol a mari néni a sushiról, dani a csülökről, de még a dietetikus sem érdekel, semmi kedvem válogatott ételeket válogatott minőségben enni, hogy a testemből a legtöbbet hozzam ki. Elég jól eszem, az egészségem is elég jó. Az anyasàggal is így van, jól kijövök a gyerekkel, nem mintagyerek, de elég jó, nem akarok változtatni, nem kell tanács kéretlenül. Ha majd kell, akkor sem mari nénitől kérek, talán nem is dietetikustól, hanem endokrinológustól.

Ahogy nevelési kérdésekben sem az óvónőtől kell tanács, hanem gyermekpszichológustól. Abból sem felel meg bármelyik, ahogy kőművesből is válogatok referencia meg egyéb dolgok alapján, orvosból is ezt teszem.

Abban igazad van, hogy változott a világ, ma már kezdik felfedezni az emberek, hogy szülőnek jó lenni, és jól is akarják csinálni. Régen csak nőttek a gyerekek, mint a dudva, párszor elverték őket, ha mások szóltak, vagy szégyenbe kerültek miattuk.

Büszkék magukra. Legyenek is büszkék, elégedettek, ezek jó érzések!

Te azt akarod, hogy fejet lehorgasztva, gyereket szidva, szégyenben vonuljanak, kerüljék az emberek tekintetét, mert anyák?

Gondolod előtte nem voltak senkik? Gondolod később nem lesznek senkik?

Miért az alapján ítéled meg az embert, hogy mennyire sikeres a szakmájában? Gondolod, hogy a most díjnyertes souschef, akinek szakács végzettsége van, diploma semmi, kevesebbet ér emberileg, mint egy házuorvos? Horgassza le a fejét, mert főz és nem gyógyít? Egy egyszerű BAt végzett bankárnak egy 2 diplomás filozófushoz képest mennyire kell szégyellnie magát? Mit szóljon egy tornász, akinek köze nincs a felsőoktatáshoz, de olimpikon? Vagy egy modell, aki kimagaslóan szép, és ezzel csinál karriert? Vagy valaki, aki egyszerűen kedves türelmes segít másoknak, de csak eladó, hajtsa le a fejét a szadista pedofil egyetemi docens előtt? Nem érdemli meg, hogy szeresse magát, azt aki, azt, amit csinál?

Miért gondolod, hogy büszke és elégedett csak akkor lehet valaki, ha a szakmájában sikeres vagy magas a végzettsége?

Mindenki másban jó, ha ezt megtalálta nyugodtan legyen büszke, akkor is, ha nem kimagaslóan jó, nem keres vele sokat, nem kell annak lennie. Elég, ha önmaga. Szeresse magát minél több ember, legyen büszke minél több ember az életére, elégedettséget mindenkinek!

Nem a végzettséged tesz valakivé, te már vagy valaki! Gyereket sem azért szeretjük, mert kitűnő tanuló, előbb szeretjük, aztán ha valamiből jó, örülünk neki. Ha a jósága nem fér bele egy tantárgy kereteibe sem, akkor is szeretjük és szeretnénk, hogy szeresse magát!

(kicsit hosszúra nyúlt, szeretném leszögezni, hogy nem vagyok vallásos!)

Csak a babakocsit toló anyukák vannak elszállva vagy a hordozós anyukák is? és azokkal mi van, akiknél a párjuk tolja a babakocsit?

egyébként én pont az ellenkezőjét látom: olyan babakocsit toló anyukákat, akik fogják közbe egy másik gyerek kezét, meg esetleg egy kismotort és próbálnak valahogy mindent egyszerre átmanőverezni a zebrán.

Már elnézést, de én igenis büszke vagyok a babámra, szeretem, NEKEM igenis hatalmas dolog és nem igazán érdekel, hogy erről másnak mi a véleménye.

Nagyon várt terhesség, problémákkal tűzdelve, nehéz szüléssel. De jó evő, jó alvó, szociális, mosolygós baba, nekem gyönyörű is, mások is dícsérik, hogy a viharba ne lennék már büszke arra, hogy ő az én fiam?

Te is lehetsz arra büszke, amit, vagy akit te szeretsz, engem abszolút nem zavar. Nem érzem úgy, hogy én vagyok az etalon, vagy letettem valamit az asztalra, még a neveléstől messze vagyok, tudom, elleni meg a tehén is tud. Tudom. Amúgy 29 éves vagyok, pedagógus. A pályámra is büszke vagyok. Csodás férjem van, nagyszerű apa. Ja, igen, meg szoktam várni, amíg átengednek a zebrán, meg is köszönöm.

Elárulod, hogy neked van-e mire, kire büszkének lenni? Vagy mitől ez a nagy utálat és keserűség? Neked nem jön?

Bevallom, hidegen hagy, hogy ki hogy megy át a zebrán..

Inkább olyanokat tapasztalok, hogy sajnos sok szülő előjogokat vindikál magának, mert gyereke van. Meg kioktatnak, mert én nem szültem, tehát nem tudhatok semmit az életről.

Tisztelet a kivételnek, mert pár ilyen is van a környezetemben.