Most miért gonoszkodik velem mindenki ezért? Én lennék a rossz anya?

Azok, akik az anya nevelését szólják le, pl szomszéd, azok gonoszkodnak, de a többiek, pl az óvónő, bunkó volt, de a gyerekek érdekeit nézi, szerintem ő jót akar.

Mi sem téged támadunk, a gyerekeket sajnáljuk, hogy az anyjukkal csak napi 2 órát tölthetnek tökéletes esetben, de van egy olyan érzésem, hogy ez kb 1 órára, vagy kevesebbre redukálódik, mert néha neked is le kell ülnöd, van, hogy sírnak a kicsik, altatni is kell őket, addig a többiek idejéből vesz el.

De ha máshogy van, mondd nyugodtan, mi a gond azzal, amiket leírtam? pl ha rendelsz kaját, már spórolsz az idővel, ha takarítónő van, újabb percek naponta, amiket a gyerekeidre szánhatsz.

Esetleg egy bébiszitter, aki öltözteti és fésüli őket együtt veled, hogy több idő maradjon rájuk..

Az apjukkal meg alig vannak gondolom, nemhogy a napi 1 óra nem jön ki kettesben az apukával gyerekenként, hanem fél sem, olyankor biztosan családi többes program van.

Szomorú a helyzet, de lehetne sokkal rosszabb is ezerféleképpen.

Viszont direkt ilyet akarni abszolút felelőtlenség.

Azért az leesett mindenkinek h 4 gyereket akartak?

Arról nem ők tehetnek h az utolsó ikerterhesség volt.

Így máris 5, a 6ik pedig becsúszott az elköttetés előtt (védekezés mellett is eshet ám az ember teherbe...)

Szóval nem felelőtlenek, hanem pechesek, visszacsinálni meg már nem lehet (nem, abortusszal sem, mert ha már becsúszott tök mindegy h 5 vagy 6)

Nem egy egyszerű helyzet és nagyon is kell a nagyszülők segítsége.

Nyugodtan rájuk lehet hagyni ha bevállalják, ne tudd meg ha nekem lesz mennyit fog rá vigyázni anyukám.

Nekem nem úgy tűnt, hogy a kérdező nagy pechnek tartaná az ikerpár fele és a hamarosan megszülető hatodik gyermekét. Sőt.

Ezen kívül ügyesen szervezi a mindennapjaikat, és készséggel elhiszem, hogy a gyerekei jólneveltek és kiegyensúlyozottak.

Miért ne jutna rájuk elegendő idő? Ha valaki egy vagy két gyermeket nevel, de mellette 8 órát dolgozik, kétszer egy órát utazik a munkába és vissza, háztartást vezet, ügyet intéz, esetleg némi magánéletet is fenntart, ő sem fog naponta mindegyik gyermekével 2 teljes óra csak a gyerekre szánt "minőségi időt" tölteni.

Ha több gyereked van, egy csomó dolgot közösen lehet csinálni velük. Az óvodás csapat pl. bizonyára szívesen néz együtt diafilmet, semmit sem von le az élvezetből, hogy ott ül még két testvér. Viszont természetessé válik a számukra, hogy ha ma én választottam elsőnek filmet, akkor holnap a húgom fog. Tehát tekintettel vagyunk egymásra, alkalmazkodunk, és ezt minden prédikálás nélkül, az élethelyzetükből következően tanulják.

Az se utolsó szempont, hogy a szülő kényszerűségből is rendre, türelemre, önkiszolgálásra, a háztartási munka megosztására neveli a gyerekeit, hiszen másképpen megbolondulna. Egy-két gyereket még elkényeztethet a az ember, ha van ilyen hajlama, hat lurkó mellett hamar rájön, hogy ez nem fog menni.(Előfordulhat, hogy nem jön rá, mi a baj, de az egy másik kategória. Akkor valószínűleg egy gyerekkel se boldogulna, kár, hogy több van neki.)

Normális gyerek nem kíván napi 24 órában az anyukája ölében kucorogni. Az kell, hogy ha szüksége van rá, álljon rendelkezésére a szülő. És lám, az anyuka meg is szervezte, hogy kettesben legyen a nagylánnyal, amikor ennek szükségét érezte. Szerintem a többi gyerek számára is rendszeresen tud ilyen időket teremteni, ha akar.

Sok bolgodságot kívánok a meglévő és a születendő germekhez, kitartást a nehéz időszakokra, és süket füleket az undokoskodó hangokkal szemben.

Viszont a "Micsoda szép család!" megjegyzéseket minden esetben halljad meg, és gondolj vissza rájuk, ha szükségét érzed.

Ha látnálak titeket valahol, én biztosan ezt mondanám.

Ezeknek a gyerekeknek babakoruk óta ilyen az életük.

Később kisebb gond, de azért ott van két másféléves, egy újszülött, egy 3 éves és egy négy éves.

Máshol van aktív második szülő is, nem csak x hetente jár haza.. 2 anyával, 2 apával máris jobban hangzik..

Ennyi gyereket egyedül nem lehet egészségesen menedzselni, mások egy évet otthon töltenek, de legalább az első fél évben órák jutnak a gyerekre, nem csak kicentizett kettő..

Aki 4kor felszedi a gyereket az oviból és hazaér 5re, az is 2 órát vele van kettesben, fél óra kaja, fél óra alvásrakészülődés. De az már nagyobb gyerek.

Itt újszülött 2 totyogó és egy 3 éves van együtt.

Gondolom érzed, hogy iszonyú pici a korkülönbség, még mindegyik csöppség, amíg az 5 évesnek elég 2 óra, addig a kicsiknek a duplája sem elég.

Anyuka ügyes a helyzethez képest, de a helyzet vacak, tökmindegy, hogy jöttek össze a gyerekek vagy mennyit ügyeskedik, ha csak nem passzolja a házimunkát, főzést, öltöztetést, a gyerekeivel kegyetlenül keveset van együtt úgy, hogy nincs feladatuk és nem egy kupacban vannak.

Értem, hogy próbálod menteni a helyzetet, mert változtatni nem lehet ezért sajnálod, de itt értetlenkedik, tudnia kell, hogy nincs rendben, de ez van, már nem lehet ellene tenni.

Egyébként 4 gyerek kis korkülünbséggel is rettenetes sok, csak kevésbé sínylik meg, mintha 5en lennének, vagy többen.

3 még úgy ahogy elmegy, ott talán nem lenne lelkiismeretfurdalásom.

Ne törődj a rosszindulatú beszólásokkal. Van, aki egyetlen gyerekét is "lepasszolja" a mamához. Na és? Az Ő dolga. Bármely szülőnek akadhat olyan elintéznivalója, ahová nem tud pici gyereket vinni, vagy csak sokkal kényelmesebb nélküle menni. (Mondjuk a beszólogatós, "mindent jobban tudó" típusú emberek vannak általában kiakadva, ha pl. hivatalban egy kisgyerekre rájön a hisztéria, stb., hogy: "Miért kellett ide elhozni?")

"Sosem fog elég idő jutni mindegyikre": Már miért ne jutna??? Ha a szülő (elsősorban az édesanya) otthon tud lenni a gyerekekkel, mert nem kell eljárnia dolgozni, akkor szerintem sokkal több idő jut rájuk, mintha csak 1-2 gyerek lenne, de el kellene járnia dolgozni, esetleg ráadásként egy másik városba ingázva...

Engedd el a füled mellett (tudom, nem egyszerű!) az ilyen beszólásokat.

Nekem munkahelyen szólogattak be sok helyen, többször, igaz más miatt (nem részletezem). Tudod, van az az "ember"-típus, aki abban éli ki magát, hogy a másik lelkébe belegázolhat. - Én olyankor mindig egy kérdést teszek fel magamban rájuk vonatkozóan:

- KIK ezek? (Senkik...)

Sok boldogságot és jó egészséget kívánok a családnak! :)