Felek?! A ferjem nem tamogato?
A ferjem nagyon szeretne kisbabat. En mar evek ota vagyok ra, de most borzalmasan megijedtem. O nem tamogato tipus, ha valami miatt aggodok, vagy nem jol csinalom, leteremt, kiabal.
Mindig elmondja, hogy mas nok jobban csinaljak, alkalmasabbak dolgokra, mint en. Nagyon felek, hogy terhesseg soran, vagy mar a kisbaba mellett lelkileg megnyomoritana, amikor egyebkent is eleg erzekeny tud lenni egy no, rengeteg ketseggel. Mas is fet ilyentol?
Igazatok van. Mondhatnam, hogy alapvetoen jol erzem magam vele,
Mondhatnam, hogy kivulallok azt hiszik, boldogok vagyunk. Ez igy is van, addig a pontig, amig en hibazok, vagy elbizonytalanodok. Akkor jol megtapos. Nem akartam ezzel foglalkozni, alapvetoen kemeny no vagyok. De rajottem, hogy a gyerekkel kiszolgaltatott helyzetbe jutok, amit sajnos ebben a hazassagban nem engedhetek meg magamnak.
Még pont időben felmerült benned ez a kérdés.
Ugyanakkor én nem válnék azonnal, hanem megpróbálnám megoldani. Beszélgetés, párterápia. Mondd el nyíltan, őszintén, mi a baj, mit érzel.
Nálam ez a viselkedés a férjem részéről a gyerekszülés után jelent meg (lehet, hogy korábban is voltak jelek, de ekkor vettem észre), amikor kiszolgáltatott helyzetbe kerültem. Öt nappal a császár után engedtek haza, még annyira fájt, hogy mindent lassabban tudtam csinálni, és elég elgyötört is voltam szoptatási nehézségek, mellgyulladás, stb. Hatodik vagy hetedik napon lecseszett, hogy hogy nézek ki, és nem igaz, hogy egész nap otthon vagyok és nem tudom rendben tartani magamat és lakást. És ez csak rosszabbodott. Lelki / érzelmi bántalmazásnak nevezik. Kétéves volt a gyerek, mikor eljutott a rángatásig, lökdösésig, cuccaim kidobálásáig. A pofont már nem akartam megvárni, elváltam.
Ha a férjed nem szembesül azzal, hogy amit csinál, az érzelmi bántalmazás, és nem hajlandó veled párterápiára menni, kezelni a viselkedését, akkor rosszabbodni fog a helyzet, és ne adja isten, hogy fizikai bántalmazásba torkolljon.
Micsoda? Te megőrültél? A váláson kellene gondolkodnod és nem a közös gyereken.
Az első terhességi hetekben a világon semmit nem csináltam otthon, mert állva elaludtam. A férjem egy árva szót nem szólt. Bevásárolt, néha főzött, amúgy meg megoldott mindent magának. (pedig ő sem tökéletes ám)) De egy árva szóval nem bántott emiatt. Végig nehéz terhesség volt, a végén koraszüléssel. És mikor zokogva hibaztattam magam, hogy talán ha nem eszem meg azt a sütit, vagy ha kevesebbet dolgozom,vagy bármi... akkor ő fogta kezem és ha kellett minden nap elmondta egy milliószor, hogy nem, nem az én hibám. Mindent jól csináltunk, csak pechünk volt. A te férjed vajon mit mondott volna neked?
Mert én a férjemnek köszönhetem hogy ha lassan is de végül egy magabiztos anyuka lettem, aki így egy 1 évvel később még mindig fájó szívvel gondolok a történtekre, de már tudom hogy nem az én hibám volt és igenis jó anya vagyok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!