Szerintetek mi lehet az oka annak, ha egy férjes nő nem akar gyermeket vállalni? (Nem anyagi vagy egészségi okokról van szó. )

1. Szeret aludni. Gyerek mellett a pihentető, elegendő alvás luxus.

2. Nincs türelme egy gyerekhez. Idegtépő, ahogy a kisbaba nonstop bömböl, hogy 0-24-ben vagy a melleden van vagy üvölt. Egyesével őrli fel az ember idegszálait a totyogó állandó hisztije, az óvodás folyamatos ellenkezése, szófogadatlansága. Beleőszülsz, mire felfogja a gyerek, hogy a tanulás az ő érdekét szolgálja, és akkor hol van még a kamaszkor. Van, akinek nem kell ez a bődületes mennyiségű stressz. És akkor még egy büdös szót se szólhatsz, mert egészséges a gyerek. Azt meg nem mindig lehet előre látni, hogy beteg gyerek születik.

3. Szabad akar lenni. Gyerek mellett nem vagy szabad. Alkalmazkodni kell az ő igényeihez. Nem teheted meg, hogy csak gondolsz egyet és beülsz a kollégákkal egy kávéra/borra, mert időben oda kell érni a gyerekért.

4. Mert nem akar és pont.

5. A klímaváltozás miatt kialakult egy világvége hangulat. Van, aki nem akar "erre a világra" gyereket szülni.

Én sem szeretnék. Férjhez szeretnék menni, mert nekem fontos, hogy a párommal hivatalosan család legyünk, de gyereket nem.

Az ok egyszerűen az, hogy sokkal több érv van a nem mellett, és az a pár igen nem ellensúlyozza a mérleget. Leginkább úgy lehet összefoglalni, hogy a terhesség, a szülési fájdalom, az éjszakázások, a hisztik, az üvöltés nekem nem ér annyit, hogy elviseljem, hogy legyen gyerekem. Általában nem is jövök ki jól a gyerekekkel, legalább is ez a tapasztalatom a környezetemben.

Nem fogod elhinni, de talán az hogy nem akar gyereket!🤷🏽‍♀️ Nem értem a kérdést komolyan. Ilyen hihetetlen, hogy nem mindenki akar gyereket? A házasság két emberről szól, a gyerekvállalás csak egy puszta lehetőség, nem egy velejáró kötelezettség.

Mi is házasok vagyunk, de gyerekünk nem lesz, ez biztos. Szimplán azért, mert egyikünk sem akar. Nem bírjuk a gyerekvinnyogást, a hisztit, a nem alvást stb. Rengeteg pénzbe kerül, amit jobb helyre is tehetünk/költhetünk. Nincs kedvünk feladni a mostani nyugis, szabad életünket és helyette 0-24-ben egy gyerekre vigyázni. A 9 hónapnyi terhességről és a brutális szülési fájdalomról, a test elváltozásáról már ne is beszéljünk..

Roppant egyszerű: mert nem akar. Nem mindenki vágyik egy örök életre szóló, rengeteg stresszel, idegeskedessel, hisztivel, bömböléssel, pénzzel járó gyerekre.

Mi se fogunk gyereket vállalni, jövő nyáron lesz az esküvőnk. Mi így leszünk egy család és a házasságot mindketten fontosnak tartjuk. Hát ennyi.

13

Azért ennyire nem durva a dolog mint ahogy leírod. Nekem pl meg sem kottyant a terhesség és a szülés sem volt az a hú de brutális fájdalom. Mindenkinél más. Szóval azért nem muszáj ilyen rossz színben feltüntetni a dolgot

#14: Neked lehet, nekem sokkal több a negatívum, mint a pozitívum. Húgom jóval fiatalabb tőlem, volt szerencsém testközelből végignézni milyen is egy kisgyerek... Valamint a nővéremmel is éltem együtt 1.5 évet, épp akkor költöztünk össze, mikor a lánya 2 éves volt. Hát a rémálom enyhe kifejezés... Alig vártam, hogy elköltözhessek onnan.

Plusz kb az összes gyerekes barátunk állandóan panaszkodik, kialvatlanok, fáradtak, stresszesek. Nem egy mondta el 1-2 pohár ital után, hogy szereti a gyerekeit, de ha elölről kezdhetné nem vállalná be egyet se.

Szóval nyilván sok öröm és boldogság van egy gyerekben, de nekem a rengeteg negatívum mellett ez bőven eltörpül!!

Ismerek egy fiatal, házas nőt, aki évekig küzdött a túlsúllyal, amit gyerekkora óta cipelt. Majdnem harminc lett, mire megszabadult tőle. Azt mesélte, már a cukorbetegség előszobáját taposta, amikor végre elindultak lefelé a kilók. A közelmúltig nem tudta milyen érzés a plusz teher nélküli test, mivel kiskorában is kövér volt már. Úgy írta le, hogy neki ez egy "repülés", amiről nem mondana le. Nem akarja kínozni a testét egy terhességgel. Fél a visszahízástól, a terhességi cukorbetegségtől. Vannak dolgok, amiket mostanáig nem mert felszabadultan csinálni, és ezekről sem akar lemondani. Elmondása szerint a férje is mostanában találta meg önmagát, csak ő más okokból "késlekedett". Mindketten egy második ifjú kort élnek meg éppen, legalábbis én így látom. :)

Amúgy ahány ember, annyiféle válasz. Sok színes történet érkezhetne ide, nem értem, miért a kötözködők vannak itt sokan.

Azért ez mégiscsak furcsa, ha egy házasságban élő nő nem akar gyereket, lehet ezt magyarázni napestig!

Mert azért az a normális, ha szülsz, ez egy természetes reprodukciós ösztön, csak sokaknak akkor üt be a biológiai órájuk sajnos, amikor már nem lehet gyerekük.

Unokanővérem is így volt, hogy ő élni akart (váltogatta a pasikat), aztán most meg egyedül van, mint az ujjam. Megöregedett, kutyának se kell.