Anyukák! Akinek sok teje van, az miért nem adja le anyatejgyűjtőbe?

Sajnos nekem még nem jött össze a baba, de leírom mert szerintem fontos.

31 éves vagyok. Annó 8 hónapra születtem 1,6 kg-mal. Anyukámnak mondták nem is maradok meg, ne fűzzön hozzám semmilyen reményt. Lefogytam 1,2 kg-ra.

Lényeg a lényeg én más anyukák tején nőttem fel mivel mamának hamar elapadt , gondolom a stressz, és az, hogy én 2 hónapig inkubátorban voltam.

Miután hazahozott minden nap járt a központba anyatejért,és a kórházban is kaptam.

Egy baromi jó dolog. Gondolom, így 30 év távlatából, most már sokkal jobban megszűrik a dolgokat is.

Tejcsárda vagyok. Az elsőnél lelkesen leadtam. Sosem volt gond vele, olyan szépen be tudtam tartani az előírásokat (bemosakodás, és utána ordíthat a gyerek és az apuka, le vannak pottyantva, én sterilen fejek, mert én a másik gyerekére is gondolok, blablabla). Két gyereknél már nem tudtam bevállalni.

Először is: beteges volt a nagyobbik, utólag nézve szinte végig (akkor kezdte az ovit), magas láz, stb.

Másodszor: nem voltam túl fitt már, hogy emiatt végigfejjem az éjszakákat, amikor így is 4-5 órát aludtam összesen.

Harmadszor: a férjem a fejés szóra sikítófrászt kapott, nála ez azt jelentette, hogy annyi, mintha nem lennék otthon, mivel nem kelek fel a székből és nem törődök a gyerekkel sem arra a fél órára.

Negyedszer: a délelőtti séta helyett, amikor kivételesen ráért volna, otthon kellett kuksolni, hogy várjuk a tejes futárt.

Ötödször: a bemosakodások brutálisan tönkretették az érzékeny bőrömet, hónapokig tartott, mire rendbe jött a mellemen és a kezeimen a bőr.

Hatodszor: többe került a bőröm regenerálása, a bőrgyógyász, a krémek stb., mint amennyit az egész összesen fizetett.

Hetedszer: a másodiknál, amint néhány hét után beállt a mennyiség, remekül voltam a szabadsággal, hogy akárhová mehetünk, szoptatok, és nem telítődök túl, csak elpakolom a cicit és készen vagyunk. Így a háztartásra is maradt mindig időm, és éjjel az a plusz fél-egy óra alvás nagyon jól jött.

A harmadik gyereknél éppen ezért eszembe sem jutott már a tejleadás. Tisztelem, aki több gyereknél is le tud adni, én nem bírtam a strapát.

Sziasztok. Nekem sem volt tejem. A kórházban nem indult meg, és tápszert adtak a lányomnak a nővérek. A mellem besebesedett, nem lehetett hozzáérni, ordítani tudtam volna a fájdalomtól. A kicsim meg csak próbálkozott, próbálkozott, én meg sírtam a fájdalomtól. Mikor hazaértünk a kórházból, egyből a net elé ültem, hogy hol szerezhetnék anyatejet neki. Nem sikerült. A férjem elment a gyógyszertárba, és kikönyörgött egy adag újszülöttnek való tápszert (recept nélkül, még szerencse, hogy a gyógyszerészt régről ismerjük).

Majd másnap jött a védőnő, és előadtam az én gondomat. Megpróbáltuk újra cicire rakni a lányomat, de semmi. :( Kezdtem kétségbe esni. A védőnő ekkor előhúzott egy receptet, amire felírta a tápszert. Mondta, hogy nem kell neki anyatej, hisz nem kicsi, nem gyenge, makkegészséges, csak hát nekem nem indult be a tejem.

Később beindult ugyan, de 20 ml volt a maximum 3 hónapon át minden alkalommal, így bőségesen kellett táppal pótolnunk. Utólag rájöttem, hogy én se szívesen adtam volna neki anyatejet mégsem.

Most két éves, még soha nem volt beteg, 7 hónaposan 3 napig folyt az orra, ennyi volt eddig. (Kopp-kopp).

Ja, és ha lett volna tejem, valószínűleg én se bíbelődtem volna a fejéssel. Ahogy elnéztem a kórházban a társnőimet, 20 ml tejért mennyit szenvedtek a fejéssel.. :(