A második gyermek megszületése előtt adjam bölcsibe a picit, vagy maradjon otthon a kistestvérrel?

Szia!

Csak tapasztalatot írnék le. Nagyfiam 2.5 éves, szeptembertől ovis lesz, a kicsi lassan 4 hónapos. Januárban kezdtünk el családi napközibe járni heti 3x fél napot (jöhetnek a kövek), összességében nagyon jó döntés volt.

Persze eleinte tartottam én is tőle, hogy nem érzi-e majd úgy, hogy lepasszoljuk, igen. Nos, nagyfiam az első pillanattól imádja a testvérét, ahogy hazahoztuk etetni, itatni, pelenkázni akarja, sokszor ha sír, ő rögtön jön, húzkodja föl a ruhámat hogy szopizzon. Sem hozzám, se a testvéréhez való viszonya nem változott semmit mióta csanába jár, mondjuk ezt ha észreveszem, le is fújom a dolgot az elején. Plusz pont akkoriban kezdődött nála,hogy már szívesen játszott volna másokkal a játszótéren/játszóházban, otthon persze a kicsi kezébe tuszkolta a kisautóit. Szóval én azt mondtam próbáljuk meg, meglátjuk, kicsit szokja a közösséget, játszhat kedvére a kortársaival. 2 hét alatt beszokott, már örömmel megy, megvan a napi rutinja azokon a napokon, ha érte megyek délben örül nekem, örül a tesónak külön. Szókincse fejlődik, múltkor meg megláttam hogy ebédidőben a többiekkel ül az asztalnál és EGYEDÜL kanalaz (itthon csak nagyritkán hajlandó, az evés mindig nehéz ügy volt). Szóval összességében azt látom jót tett neki, jól van, és persze az sem mindegy hogy van 3 szabad délelőttöm amikor pl tudok csak a kicsivel játszani, vagy be tudok vásárolni, tudok főzni nyugodtan. Amikor meg itthon van, akkor sétálunk, játszóterezünk együtt, meg lehet oldani a két gyereket is, persze macerásabb, de nem lehetetlen. 1-2 hónap kell mire beáll a napi rutin, összecsiszolódnak az igények. Szóval csak kitartás! A bölcsi meg gondolom gyerekfüggő is.

Az én személyes tapasztalatom:

Nagyfiam 2,5 éves volt mikor a kicsi megszületett. Előtte visszamentem dolgozni, beadtam 2 évesen bölcsibe. És nagyon nem bántam meg! Imádta. Kellett neki a gyerektársaság nagyon. Veszélyeztetett terhes voltam. Feküdnöm kellett, nem tudtam vele "úgy" foglalkozni. Amikor a kicsi megszületett(februárban-influenza időszak) itthon maradt egy ideig. De amúgy járt bökcsibe végig. A kicsi brutál sírós volt végig 0-24-ben, örültem ha nem ezt hallgatta a nagy egész nap. Segítség nulla. A kicsi egész nap kézben. A nagyra hogy lett volna időm? Mikor hazajött, itthon volt a férjem, így tudtam már a naggyal lenni. Imádják egymást a gyerekek. Most 3,5 és 1 évesek. Sosem utálta a nagy a kicsit. És a mi kapcsolatunk is szuper. Sokat ügyesedett a bölcsibe, mellesleg az oviba beszoktatás sétagalopp volt, mivel megszokta a rendszert.

Úgyhogy én beadnám.

Bár én biztos ufó vagyok. :-)

Szard le a szupi anyukákat! Azt nézd hogy nektek mi a jó!