Ti mit tennétek a helyemben?

Ha szükség van rá anyagilag, mindenképpen elvállalnám.

Viszont a gyerekeket nem rángatnám ide-oda. tehát, munka mellett, ha megoldható, hogy abban a közösségben maradjanak, ahova beszoktak, akkor egészen biztosan nem vinném őket a céges bölcsibe, oviba. Hiszen erre nem is köteleznek, ez csak egy kényelmi dolog (főként akkor, ha a munkarended úgy alakul, hogy nagyon korán kezdesz/nagyon későn végzel, és senki más nem tudja hozni-vinni a gyerekeket)

Igen, én elvállalnám. Alig pár hónap és (gondolom 2 évesen) úgyis közösségbe kerülne a kisebbik gyermeked. Az én kislányom 20 hónapos volt (persze az majdnem félév differencia), nagyon jól viselte a bölcsit. Nagyon féltem tőle, de jó döntés volt akkor visszatérni a munkába.

Elsőre az jutott eszembe, hogy megpróbálnék tolni valamin: vagy megkérném a munkáltatómat, hogy engedje a szeptemberi munkakezdést, és akkor csak szeptemberben a tanév elején szoktatnám be a picit. Valamint a nagyobb gyermek is csak ősszel kényszerülne oviváltásra, amikor a hosszú nyári szünet után úgyis picit eltávolodik az eredeti ovis közösségétől. Ráadásul az sem mindegy, hogy hogyan oldod meg az ovis nyári zárást (ami egy hónap), hova teszed a gyermeked egy hónapra, mert te friss kezdőként nyilván nem mehetsz több hét szabira.

A másik verzió: ha van nagyszülő, akkor vele, vagy bébiszitterrel próálnám megoldani, hogy én is elkezdhessem a munkát, de a 15 hónapost se kelljen erre a maradék két hónapra beszoktatni egy olyan közösségbe, amelyik nyáron szétszéled, ősztől pedig úgyis a vállalati bölcsiben kezdene.

Szval vállalnám a helyedben, csak úgy sakkoznék a lehetőségekkel, hogy a 15 hónapost minél később kelljen közösségbe adnom (várnék legalább másfél éves koráig, ami ugye 3 hónap, az meg nyári szünet, tehát maradna az őszi tanévkezdés), valamint a másik gyermekemet se kelljen rögtön kiszakítanom az oviból, hanem legyen ideje felkészülni, sőt, megvárnám vele is az őszt, hogy a nyári szünetben talán egy kicsit el is felejtené a csoportját. Egy 4 éves amúgy még jól alkalmazkodik, de akkor is megpróálnám számukra a legkevesebb traumával megúszni a dolgot.

A mi oviscsoportunkból is mentek el gyerekek költözés miatt. Feltételezem megszokták az új ovit.

Ne félj, a gyerekek sokkal alkalmazkodóbbak, mint mi azt gondolnánk.

Így van, a gyerekek alkalmazkodóak, és nem is baj, ha kicsit rá vannak kényszerítve az alkalmazkodásra. Később lesz könnyebb nekik, ha megtanulnak elfogadóak lenni. Nem azt mondom, hogy folyamatosan bele kell kényszeríteni őket mindenbe, de óvodaváltást traumának nevezni... Igen, valahol az, de szerintem trauma az, amikor háborús övezetben nő fel egy gyerek, lebombázott házak között, elvesztve a szüleit.

Szóval csak arra szeretnék rámutatni, hogy egy óvodaváltásra azért nem fog rámenni mentálisan.

Én akkor is azt mondom, hogy ha megoldható különösebb extra szervezés és kényelmetlenség nélkül (tehát pl ezért nem kell egy órával korábban kelni), hogy a más beszokott közösségben maradjanak a gyerekek, akkor jobb nekik ott.

Gyerekfüggő, de igenis van olyan, akinek trauma még megszokott környezetben egy óvónőváltás is.

Ráadásul egy bölcsis gyereknek igenis kiemelten fontosak a fix pontok, a megszokott dolgok, a rendszer.

Tehát ha a céges ovi/bölcsi tényleg pusztán a kényelmet szolgálja, de azt sem extra mértékben, akkor felesleges a gyerekeket a váltással stresszelni.