Bölcsi 1,5 évesen, mert üresedés lesz egy jó munkahelyen?

Sok függ a gyerek habitusától is, mennyire társaságkedvelő, könnyen vagy nehezen oldódik-e új helyzetben.

Ezt a férjeddel kell megbeszélned, más véleményt zárjatok ki. Viszont anyós, ha már így agitál, vigyázna rá, ha épp beteg?

A 10 óra hogy jön ki, mennyi az utazás, várható-e túlóra és mi olyankor a vészforgatókönyv, ha ez esetben nem érsz oda érte...? Az elején biztos elég mélyvíz lesz, nagyon el fog fáradni, az első három hónapban egyébként is hisztisebbek és anyásabbak. A bölcsikben - hallomások és a "sajátunk" többgyerekes tapasztalata szerint - max. du. 5 körül már összevont csoportban lézeng még egy-két körbeporszívózott gyerek vagy annyi se (bár ez oviban is így van), szóval ennek sem árt utána járni, hogy jó-jó hivatalos nyitva tartás, de az nálatok majd a valóságban mit jelent. A döntéshez érdemes még kiszámolni azt, hogy mikor fogtok kelni, mikor jut idő a legszükségesebb minimális bevásárlásra (dackorszakossal ez is kihívás, ha már nem babakocsis), ha jó idő van, esetleg játszóterek útba ejtésére, házimunka, vacsora, fürdés... tehát miképp nézne ki egy napirend, maradna-e legalább egy óra közös, kötetlen idő is. Szerintem általában, ha megoldható, a piacra való visszadobbantáshoz (sajnos?) ideálisabb a 6 óra, úgy alsós iskolás korig. Ugyanakkor, ha jó a lehetőség, hosszú távon persze az sem mindegy, mi szerepel az ember önéletrajzában, mennyire lesz kelendő később.

hát nekem az álommunka ott kezdődik hogy gond nélkül tudom hozni vinni a gyereket bölcsibe/oviba...tehát ez már nálam itt megbukott. ha nagyon dolgozni akarnak küldeni és te is menni akarsz, a pénz ugye nem fontos, akkor az a 6 órás meló teljesen ideálisan hangzik.

tehát én vagy letojnám amit anyósom beszél, és maradnék otthon oviig és utána is persze a 6órás melót választanám, vagy most mennék vissza a 6 órás munkába. a másik nem lenne kérdés, igaz az én esetemben 100km-ra vannak a rokonok.

Nálunk is ez volt, én sajnos engedtem a nyomásnak. Szívás volt; persze csak nekünk hármunknak, a többi családtagnak nem. A betegségek, határidők, háztartás, "ugye ma el tudják vinni délben a gyereket" helyzetek.

Régen is bírták a gyereket - igen, régen 8-16 volt a munkaidő általában, volt minimum egy nyugdíjas/munkanélküli nagyszülő a közelben, nem lebegett ott a kirúgás ha 3 napnál többet táppénzen volt az anyuka.

Ha 6 órás munka lenne, átgondolnám. De úgy, hogy 9-10 órát lenne a bölcsiben, semmiképpen.

Az első 3 hónapban (próbaidő alatt) a férjem jött táppénzre, főleg ő ment érte (sokat kellett túlóráznom). Most 2 éves a kicsi, ha valaki szóba hozza, a férjem nagyon határozottan leállítja 😉

Én a nagyon ideális helyzetről tudok nyilatkozni szintén másfél évesen beszoktatott gyermekemmel kapcsolatban. A kislányom most ősszel kezdte a bölcsit 1 évesen és közel 8 hónaposan. Nekem vissza kellett mennem dolgozni, mert a nagyobb gyermekemmel és a kislányommal összesen már 4 éve otthon voltam, nagyon kimerítettük a tartalékainkat.

Nekünk hihetetlenül könnyen indult a bölcsis életünk, kábé kétszer pityergett a kislányom, és azóta is szinte szárnyal a bölcsi felé. Szó szerint imádja, annyira beindult a beszéde, hogy teljes mondatokban egész este azt meséli, melyik kistársával mit játszott. Most 2 éves 3 hónapos.

Nekünk a munka része is ideális. 8-tól 4-ig dolgozom, a fiam ovija és a kislányom bölcsije közvetlen szomszédságban vannak a munkahelyemmel. Fél8-kor viszem be Őket, és 4-kor megyek Értük. Nekünk így szuper! A munkahelyem ráadásul valami csodával határos módon hihetetlenül tolerálja a táppénzt (a két kicsi sokszor beteg). Állami cégnél dolgozom, imádom a munkámat is, ezt tanultam évekig az egyetemen.

Szval így könnyű volt átkattintanom a fejemben azt a kapcsolót, hogy véget ért az otthonlét, indul a munka.

Én azt tanácsolnám neked, kérdező, hogy vállald el a munkát. Hidd el, nagyon sokat fog jelenteni majd a kezdeti zűrös időszakban ősszel az a tudat, hogy a munkád élvezed, szeretettel mész be még akkor is, amikor egy kicsit minden reggeli elválásba belehalsz. Ha olyan munkahelyre mennél be minden reggel, amitől hánynod kell, még nehezebb lenne megszokni az új felállást. Szerintem nagyon nehéz és embert próbáló feladat anyából átváltani anya-dolgozó nő üzemmódba. Lelkileg kicsit megreccsensz, közben hirtelen kinyílik a világ, néha úgy érzed, szárnyalsz, néha úgy érzed, agyonnyom ez az óriási változás. Ebben csak segíteni tud egy olyan munka, amelyet örömmel és magabiztosan végzel. És ahogy nyilatkozol a leendő munkádról, azt lehet érezni, hogy nagyon boldoggá tenne.

A gyermeked te ismered. Én nem hiszek abban, hogy a gyerek könnyen megszokja. Azért nem hiszek, mert nincs két egyforma gyermek. A többség könnyen beszokik, de vannak nagyon nehéz esetek, ők vért izzadnak a szülővel együtt. Gondold végig, milyen típus a gyermeked! És ennek fényében dönts! Egyébként pedig mi történik akkor, ha megpróbáljátok a bölcsi-új munka kombót, és nem jön be? Visszamondod a bölcsis helyet, és kilépsz abból a munkakörből, majd fél év múlva visszamész a régi helyedre. Én megadnám az esélyt az újnak, mert lehet, hogy mindketten szuperül vennétek az akadályokat.

Ja, és anyóst leszerelném, a férjem pedig jobban bevonnám a feladatokba. Számomra az nem elfogadható, hogy a férj dolgozik, a feleség pedig dolgozik-gyerekezik, és mindent egymaga visz. Ugyanezt a férjnek is meg kell tennie.