Mindenkinek ennyire szörnyű?

Miért lenne neki rossz élmény? Történt ott valami?

Egyébként én is azt mondom, hogy ha megoldható maradj még otthon vele, pláne amíg te ilyen nehezen dolgozod ezt fel, addig ne várd, hogy ő könnyen vegye az elválást.

A mi történetünk kicsit más, de elmesélem, hátha segít:

Az én kisfiam szeptemberben kezdte a beszoktatást, és meglepő módon könnyen ment. Néha picit pityergett, de teljesen jól elvolt, nem voltak nagy sírások, már-már aggódtam, hogy nem is kötődik hozzám :9

Már akkor mondta a gondozónő, hogy vannak gyerekek, akiknél a beszoktatás sima ügy, és pár hét után, mikor rájönnek, hogy ez végleges dolog, akkor jön el a krízis.

Három hét után jött egy hét betegség, és mikor mentünk vissza a bölcsibe, üvöltött, hogy ő nem akar. Az őszünk úgy telt, hogy egy hét bölcsi, egy hét itthonlét (pontosabban itthon, és a két mamánál logisztikázva). Ez alatt az időszak alatt minden egyes reggel sírva ment a bölcsibe, zengett tőle az épület, a szívem szakadt meg érte, de napközben teljesen jól elvolt, sosem sírt.

Most január-februárban aztán végre sikerült hosszabb időszakokat bölcsibe járnia, egyszer volt itthon másfél hetet. A lényeg, hogy most, hogy huzamosabb ideig járt, ismét megy minden, mint a karikacsapás, legutóbb már a másfél hetes kihagyás után is vidáman szaladt befelé, nem volt sírás.

A kvázi-tanulság: tényleg van olyan gyerek, aki nem a beszoktatás alatt megy át a "válságon", hanem kicsit később. Ehhez jön hozzá, hogy tulajdonképpen rájött, hogy van más lehetőség is, mint a bölcsi, és inkább a mamához ment volna (gyerek szemszögből logikus), persze, hogy elkezdett tiltakozni.

Amint viszont újra rutinná vált a bölcsi, hamar megszokta, és vidáman jár.

Nem mondom, hogy nálatok is ez van, lehet, hogy a lányod valami miatt tényleg utálja a bölcsit. Nálunk nem lett volna megoldás másik intézményt keresni, ugyanis nem a gondozókkal volt baja, hanem a helyzettel.

Jó hosszú lett, bocsi :)

Azért nem akar menni, mert érzi rajtad, hogy TE nem akarod, hogy menjen.

Határozottan be kell adni, és majd kinn, ahol nem lát, lehet bőgni, meg siránkozni.

Egyébként én nem vinném, hacsak nem muszáj.

Még valami:

Nekem is volt egy jó adag lelkiismeret-furdalásom, hogy talán rossz döntés volt a bölcsi. Szerencsére sikerült magamban helyre tenni a bizonytalanságot, lehet ez is segített. Illetve próbáltam pozitívan mesélni, milyen jól érzik magukat ott a pajtásai, kiemelni olyan dolgokat, amik a bölcsiben vannak, itthon pedig nincs (pl. csúszda), meg báboztam a játékaival, hogy a kecskéi is járnak bölcsibe, miket csinálnak ott stb.