Bölcsi miatti depresszió?

Köszönöm szépen a válaszaitokat, bocsi, hogy csak most van időm olvasni és reagálni.

Sajnos bejött amit az utolsó írt, itthon vagyunk jövőhéten betegen, hörgőgyulladást kapott.

Még most nem akarom majd kivenni, hanem megvárom a szükséges időt, amit mondanak, ami alatt beszokhat...Ugyanakkor szeretnék beszélni a vezetővel is, bár a csoportváltást nem engedi azt már kérdeztem, de az a gond, hogy a gondozónőket sem szeretném eláztatni előtte, sem rávilágítani neki arra, hogy kvázi nem figyelnek oda a kicsikre, többek közt az enyémre sem, de a többire sem igazán, inkább csak olyan gyerekfelügyelet, de még sokszor akkor is látom az udvarról hogy veszélyes dolgokat csinál pl az enyém is.

Azért nem akarom ezzel előhozakodni, mert ha meg visszajut hozzájuk, mert nyilván vissza fog, mert normális vezető leül velük beszélni, akkor napközben majd, amikor megint velük lesz a gyerekem, egyáltalán nem biztos, hogy nem fognak még inkább magasról tenni rá, amiatt hogy anyuka panaszkodott. Nem akarom hogy még rosszabb legyen neki. Az egyik gondozónőhöz úgy láttam hogy elkezdett kötődni, de ő ritkán van délelőttönként, de ha ő van, akkor sokkal könnyebben elválik tőlem, és mire becsukom az ajtót magam mögött, már nem sír, de ha a többi van, akkor nagyon sokat.

Igen eléggé kivagyok, de nem tartom egyébként az átlagtól érzékenyebb típusnak magam, bár ezt én ugye kívülről nem látom mint ti, de az biztos, hogy jó lenne úgy otthagyni, abban a tudatban, hogy figyelnek rá és vigasztalják. Nem úgy, hogy hagyják, mint amit láttam is ott, hogy a többit is hagyják ha sírnak. Ehhez azért picinek érzem, bár tudom hogy hosszú távon meg a magyar közoktatásban úgyis ehhez fog szokni :) De legalább ne így kezdené.