Bölcsi miatti depresszió?
Most kezdte a harmadik hetet a gyerekem a bölcsiben, másfél éves.
Mióta elkezdte, annyira rosszul érzem magam, nem tudok enni egész nap, váratlan helyzetekben elsírom magam, volt hogy az utcán. Sír amikor otthagyom, az első egy hétben nem sírt egyáltalán. A gondozónők hol azt mondják hogy nagyon sokat sír hol azt hogy egyáltalán nem sír, attól függ, melyiket kérdezem. Éjszaka előfordul hogy óránként felébred ordítva, mint aki rosszat álmodott. Bűntudatom van, és sajnálom a gyereket, tudom hogy előbb utóbb muszáj lenne beadni, de nem tudom, mennyire normális hogy ennyire rosszul érzem magam. Nem igazán tudok semmire koncentrálni, fogytam egy csomót, tartósan rossz érzésem van. Amikor érte megyek akkor be van lassulva, csak néz maga elé, aztán bealszik 2 óra hosszára, pedig amúgy egy órát sem aludt nappal korábban. (délig van ott még csak)
Egyedül vagyok ezzel hogy ennyire gyenge vagyok, vagy más is így érez ilyen hosszan?
Nálunk szerencsére minden jól ment és szereti a bölcsit, de az enyém fél évvel idősebb a tiédnél. Szeritnem még pici a tiéd és inkább téged igényel. Lehet a gondozónők sem foglalkoznak vele annyit. Hallottam olyanokat, hogy sírt a gyerek és oda sem mentek hozzá...... szóval ha ilyen akkor nem is csodálom, hogy így viselkedik. Nem tudom dolgozol-e már, de még egy kicsit vártam volna még a bölcsibe adással, 2 éves korig mindenképpen.
Az hogy elfárad jobban, mint írod, az nem baj, mert ott több az esemény, sokan vannak, elég nyüzsi van, persze hogy jobban kimeríti, mint mikor ketten voltatok. Ez ne legyen gond.
Amúgy természetes, hogy megvisel téged, mert elszakadtok egymástól, már nem veled van egész nap, sőt nem is tudod mit csinál ott, szóval ez nagy változás neked is.
Azt mondták nekem hogy nem tudják megnyugtatni ha sír, nem lehet vele semmit csinálni, mert ha ölbe vennék, azt nem engedi. Nekem se engedi hogy ölbe vegyem túl sokszor, de amúgy kedves gyerek, mondják hogy simogatja őket. Mással viszont nem is próbálkoznak hogy megnyugtassák, úgyhogy igen, hagyják sírni.
Januárban állok vissza dolgozni, én még addig hagytam volna itthon, de a családom eröltette, azt mondták jobb most, és hogy várjak egy hónapot, mert annyi idő kell hogy megszokja, ha nem szokná meg, akkor kiveszem. Nagyon rosszul érzem magam. Akkor szerinted ez normális? Vagy ez hogy 3 hét alatt nem szokta meg, egyértelműen azt jelenti hogy kicsi hozzá? Vagy esetleg az is lehet hogy a bölcsi nem túl jó?(a gondozónők, úgy értem)
De ott tőle jóval kisebb gyerekek is vannak, akik nem sírnak egyáltalán, azért tudom mert az első 2 nap ott kellett vele lennem.
Sajnos segítenek valamennyit anyagilag, mert egyedül nevelem, és így már rögtön "van beleszólásuk", és bele is szólnak rendesen mindenbe. Én is nagyon kicsinek tartom még ehhez, de leginkább bűntudatom van, hogy ő ott szenved, amikor én itthon vagyok.
Sztem ő pont abban a korban van h nyílik ki a szeme és érzi a különbséget, míg egy kisebb lehet nem. Na meg lehet aki kisebb és ott van vele nem foglalkoztak annyit mint te a 1.5 év alatt így a kisebbnek nincs is kifejezetten mihez hasonlítani.
Nem ezért segítek vkin, h utána beleszóljak az életébe!
Sztem vedd ki, neki és neked is jobb lesz. Majd decemberben újrapróbálod, addig még van 2 hónap az alatt is sokat fejlődik a kis agya.
Első vagyok
túl sok gyakorlatom nincs, mert mi is most szeptemberben kezdtük a bölcsit, de mint írtam az én fiam első perctől kezdve szívesen megy, ott is alszik, nem jelentett gondot neki, de mint írtam nagyobb már 2,5. Így már igényli is hogy gyerekek között legyen. Legalábbis ő mindenképpen, lehet van olyan gyerek aki inkább visszavonul gyerekek láttán, na ő inkább odaszalad a másik gyerekhez.
Szerintem a gondozónőnek is meg kell küzdenie a gyerek bizalmáért. Az hogy hogyan tudja megnyugtatni, ha sír töled kéne kérdeznie, illetve neki próbálkoznia valamivel. Akár figyelem eltereléssel, leülni vele játszani, ölbevenni, nyugtatni, lehet van kedvenc játéka, párnája, cumija, ezeket be lehet vinni és ha gond van odaadják neki. Nálunk így van, így csinálják.
De hallottam már olyanról, hogy sírt a gyerek több napig, nehezen nyugodott meg de beszokott.
Én akkor is azt mondom a gondozónőnek van nagy szerepe hgoy a gyerek beilleszkedjen, mert a gondozónő lesz a biztonság számára, meg kell hogy kedvelje a gyerek, ha nem így van nem is csoda ha nem szeret odajárni.
Amúgy az hogy be van lassulva mikor mész érte, meg néz maga elé az biztos a fáradság jele már, kifárad a nyüzsgéstől, tök normális.
Inkább a sírás ami gond, hogy még mindig nem tudják megnyugtatni, de erre esetleg valami otthonról hozott kedvenc valami kéne.
Vagy másik bölcsi, de ott újra beszokás és semmi garancia nincs arra, hogy ott jobb lesz.
Meg ne érezze rajtad, hogy te is aggódsz. Te is valahogy nagyon magad alatt vagy, amit megértek, de valahol ezt is érzi biztos rajtad, hogy a bölcsi nem jó dolog, mert anya is depis lesz tőle.
Szia!
Nekünk ez lesz a második hét a bölcsiben (másfél éves ő is),múlt héten 1 órát kellett egyedül hagynom,akkor nem is volt gond,tegnap és ma viszont több,mint 2 órát volt nélkülem.Hallottam,ahogyan sír és amennyit sír,nem evett és nem ivott semmit.Engem is nagyon megvisel,bár látom/tudom,hogy őt kézbeveszik,megfogják a kezét,ennek ellenére nagyon nehezen nyugszik meg.Nekem is bűntudatom van,rossz a hangulatom,sajnálom őt, decemberben kezdek dolgozni.Nálunk kötelező volt elkezdeni,mert ha nem,akkor nem tartják a helyet.Én a helyedben várnék még egy kicsit,mert 3 hét még nagyon kevés.1.5 évet nem lehet 3 héttel felülírni.Ha meg januárban dolgozol,újra kéne kezdeni az egész beszoktatást,illetve pláne nem értené (szerintem),hogy ha anyával lehetek újra,akkor miért kell bölcsibe menni megint?Szerintem is könnyebb lehet egy 2-2 és fél éves kisgyereknek,mert már több mindent megértenek.Én is úgy terveztem,hogy csak két évesen kezd,de sajnos másképp alakult.Én próbálok arra gondolni,hogy hamarosan ez lesz neki a természetes,kötődni fog a gondozóhoz,megszereti a többi kisgyereket és rájön,hogy anya mindig megy érte.Tudom,hogy nagyon rossz érzés (az én szívem is megszakad) de nekik nem szabad érezniük a kétségeket.Eldöntöttük,hogy dolgozunk,és ez csak úgy megy,ha a kicsikre valaki felügyel ez idő alatt.Utána még mindig ott van a délután és hétvége amit tartalmasan együtt lehet tölteni.Próbálj meg kicsit kikapcsolódni,tanulni amíg nincs otthon és ne azon rágódj,hogy milyen rossz neki.Az természetes,hogy most sírnak,mert nekik is nehéz,de majd belejönnek.Fel a fejjel!
Ha jan-ban mész dolgozni minek adtad még be??
Miért mások nyomására cselekszel?
Mondjuk egy téli beszoktatás sem leányálom gondolom én, de lehet, hogy tényleg várni kellett volna még egy kicsit.
Ne a többi gyerekhez hasonlítsd, mindegyik más.
A tiédre koncentrálj!
Neked sem jó most, megéri?
A család lehetne kicsit megértőbb. Vagy azt akarják, hogy rámenj??
Sajnálatos.. :(
Cselekedj úgy, ahogy a szíved diktálja!
(előző)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!