Az anyaság nehéz oldaláról miért nem beszél senki?

Gondolom nem szeretnek panaszkodni, ennyi.

Nekem szerencsém van a lányommal, nagyon könnyen kezelhető baba. Ritkán sír, jól alszik, jól eszik.

De az árnyoldaláról tudtam a terhesség előtt is. Rokonságban velem közel egykorú anyuka van, ő két gyerekkel előrébb tart, így ott teljes betekintésem volt az árnyoldalakba (az idősebbik gyerek nagyon makacs, nehéz természetű) is.

Így maradt az, hogy drukkoltam, hogy mázlim legyen. Mázlim lett.

En soha senkit nem hallottam panaszkodni, csak anyamat. Rajta kivul mindenki rozsaszines cukormaznak festette le az anyasagot, a lanyom szuletese utan tapasztaltam meg, hogy bizony nehez :) bele is estem a terhesseg utani depresszioba, de felismertem&orvoshoz fordultam, utana konnyebben vettem az akadalyokat.

Most mult 3 evesem mostani idoszakat nagyon szeretem, kicsit dacos, de ez eltorpul az elso 1 ev mellett. Nem is szeretenk ez miatt kistesot, mert nem birnam elolrol kezdeni. Az elso 2 evben talan, ha 5x aludta at az ejszakat, nagyon kimerult voltam, sokszor azt sem tudtam, hogy merre vagyok arccal, nem tudtam megjegyezni a napi teendoket, mindent fel kellett irnom, persze a cetliket elhanytam, stb.. Anyanak lenni nagy kihivas, nem mindenki birja egyforman. Tolem, ha kerdezik, hogy mikor lesz teso, &mondom, hogy nem lesz, mindenki azzal jon, hogy onzo vagyok, meg h*lye, de nem vagyunk ra, mert nem birnank elolrol kezdeni. Mondjuk en legalabb elismerem....

szerintem is beszélnek rola, csak nem értjük..nem hisszük el, tulzásnak tartjuk (vagyis ez mind mult idöben :))

én nem beszélek erröl, hogy milyen nehéz, mert feleslegesnek tartom mondani. minek mondjam el? minek panaszkodjak? nem lesz töle könnyebb, és belefáradok a gondolatba is :D jobb, ha ki se mondom inkább, csak teszem a dolgom, mint a többi emnber, többi anya.