Túlzás ez a szigor a családi napközinkben vagy csak én látom így?

ebédedet*

egyértelmű, hogy nem ordítozni kell a gyerekekkel... látszik, hogy nem voltatok még együtt egyszerre 10 bölcsis korosztályú gyerekkel :) azért mert 3 gondozónő van, van hogy rá kell kiabálni egy gyerekre, épp azért hogy megóvjam a másik testi épségét mert épp felé akar hajítani egy keményebb játékot... nálunk 7 gyerek van, 2-en vagyunk... ilyen piciket nem tudsz leültetni egyszerre játszani, mert egyszerűen 5-10 percnél tovább nem nagyon lehet őket még lekötni, mennek tovább, keresnek más játékot, játszanak egymással... nem ovisok még akiket leültetsz és fél órán keresztül festenek, rajzolnak stb... természetesen nem szólunk rájuk minden kis hülyeségért, csak akkor ha látjuk, hogy veszélyezteti a másikat, vagy a saját testi épségét... 20-as el kell keserítselek :) biztos vagyok benne, hogy ez a mondat az évek alatt már az én számból is elhangzott.. csak nem mindegy milyen hangsúllyal mondja ezt az ember... mert lehet közben a gyerekre mosolyogva is ezt mondani, úgy hogy tisztában van vele, hogy nem bántom, nem megszidom "csak" nevelem :) én is anya vagyok... volt már nálam is hogy az én fülem hallatára szidták meg a gyerekemet és a gyomrom görcsbe rándult mert iszonyú érzés ezt hallani... de ehhez is "fel kell nőni" meg kell edződni... azzal hogy beadjuk a gyermekeinket bármilyen intézménybe, átadjuk a jogot is az ott dolgozóknak, hogy neveljék is a gyermekeinket... de hangsúlyozom még egyszer természetesen nem mindegy milyen formában zajlik ez... megsiratni még sose sirattam meg gyereket a szidásommal, de meg kell tanulniuk ki a főnök, mit szabad és mit nem.. :) én örülnék ha a kérdező kifejtené mit jelent a katonás rend... mik azok amiért rászólnak a gyerekekre... mert pl: ha befejezte tegye vissza a játékot a helyére ezért... hát igen ez is alapszabály.. ugyanis ha ezt nem tanítanánk meg nekik, akkor nekünk gondozóknak az egész napunk csak abból állna hogy pakolunk utánuk, hogy legyen hely a játékhoz :) még azt megkérdezném hogy a kicsi szívesen megy-e ? vagy sírva viszed? mert ha sírva akkor elgondolkoznék (bár az se mindig mérvadó mert van aki csak az anyját "zsarolja" a sírásával... miután az anya elmegy kutya baja nincs) "18"

Nincs a fegyelmezéssel semmi baj, sem azzal,ha nyomatékot adunk a mondanivalónknak, csak legyen az éremnek másik oldala is.A jó dolgokért állandóan dícsérni kell, ezzel megerősítem a gyereket a jóra.Általában elmondható, hogy a szülőnek az egyébként még beleférő fegyelmezés túlzásnak tűnik, de majd változni fog, amikor a gyerek valóban megtanulja a szabályokat. A túlzott fegyelmezés nem jó valóban főleg, ha a gnő nem oldja fel a szeretetével.

Mindenki emberből van még a gondozónő is. Igaz, hogy ő válsztotta ezt a hivatást, de ma már sok olyan gnő kerül a pályára aki ilyen gyorstalpalón végzett stb. és az ilyen iskolákban nem mindig szinvonalas az oktatás. A régi rendszerben jobban csinálták ezt.Én tapasztaltam, hogy a kolléganőnek fogalma sem volt szakmai szempontokról, követelményekről. Elég nehezen fogadott el dolgokat, mert ugye neki is olyan képesítése volt mint nekem, nehogymá' magyarázzak neki.Ettől függetlenül, nem törik a gyerekeknek csontja, ha kicsit fegyelmezik, mert hidd el már az életre készülnek ezek a kicsik is.És az élet nem habos torta.Kellenek a korlátok, de szeretni is kell.Annyira meg tudják tanulni a rendet, a fegyelmet a felnőttek néha csak lesnek. De ez nem megy egyik napról a másikra. És hidd el soha ne legyen nagyobb baja a gyerekednek, mint az, hogy fegylmezték. A felnőttek nehezen kezelik ezt, de a gyerekek hamar feldolgozzák, megtanulják és betartják a szabályokat. Inkább a szülőknek kellene kicsit jobban együttműködni a gondozónőkkel. Nagy a felelősség a gnőkön minden szempontból ezért van úgy elnéptelenedve a szakma illetve a régi gnők kikopnak lassan.

Csak te látod így, majd később jobban fogod látni ennek a hasznát.Az enyém nem járt bölcsődébe, de én otthon is fegyelmeztem a gyerekem,ennek ellenére a mai napig úgy emlékszik a gyerekkorára, hogy szép és jó volt. Oviban, iskolában soha nem volt rá panasz, jó gyerek volt, betartotta a szabályokat, tisztelte a felnőtteket, megbízható lett.

16 éve vagyok óvónő, jelenleg 32 gyerek jár a csoportomba. Soha senkivel nem kiabáltam, ordítoztam. ha éreztem, hogy mindjárt szakad a cérna, megkértem a dadust, hogy maradjon bent pár percre, én meg kimentem a konyhára és ittam egy pohár vizet. Pedig én állami oviban vagyok, ahol nincs tétje annak, hogy mi a szülők véleménye rólam. Nem a szülők miatt nem ordítok, nem is a gyerek miatt, hanem mindannyiunk érdekében. Nálunk is rend van, vannak szabályok, amikhez tartani kell mindenkinek magát, de hiszem azt, hogy a csend a békéből fakad, a béke pedig a rendezettségből. (...és most senkit nem akarok megbántani, és tudom, hogy sokaknak nincs is más lehetősége, de talán érthető az olykori felháborodás a pedagógusok részéről, amikor azt tapasztaljuk, hogy egy pár hónapos -akár online- tanfolyamot végző emberek által irányított intézmény kiválthatja az óvodai nevelés egy részét.)