Másfél-2 évesen bölcsőde?

A nagyobb lányom 13 hónaposan kezdte, szuper ajánlatot kaptam a munkahelyemről, hülye lettem volna visszautasítani. Simán beszokott, 3 nap után már lazán otthagyhattam délelőttre, aztán 2 hét után aludni is. Most középsős óvodás, semmi gondja nem volt az oviba beszokással sem, meg most a "visszaszokással" sem, pedig egész nyáron otthon volt velünk. De már hiányzott is neki a végén.

A kicsi most 22 hónapos, a héten kezdtük a beszokást. Egyelőre még nem túl sok sikerrel, pedig róla azt hittem volna, hogy könnyen megy majd, mert baromi szociális, játszótéren is folyton a többi gyerek körül sündörgött, a felnőttekkel is nagyon nyitott, de aztán az mégsem tetszik neki, hogy én nem vagyok jelen. Neki több időre van szüksége (úgy tűnik), hogy megbízzon másokban. Szerintem ő sem lesz ettől lelki sérült, a kötődésünk, kettőnk kapcsolata erősebb annál, hogy ez befolyásolja, de azért nyilván nem jó érzés hallgatni az ordítást, miközben otthagyom valahol. Remélem, hogy idővel azért beszokik ő is. A nagyobb gyerek bölcsis beszokásánál volt egy kislány, 2-2,5 év körüli, aki viszonylag sokáig sírt az apja után, de pár hét után elcsendesült ő is. Nekem is azt mondják a gondozók, hogy minden gyerek más, és milyen igazuk van. Még akkor is, amikor azt hiszed, hogy jól ismered a gyereked, érhetnek meglepetések :D

Az én lányom 21 hónaposan kezdte. Szintén muszáj volt dolgozni mennem és mivel évvesztes inkább hamarabb adtam be, 3 évesen már nem akartam bölcsibe adni de 4 éves koráig se akartam otthon maradni, nem is tehettem volna.

Ő kicsit értetlen volt meg azonban, nehezen szokott be, sokat is volt beteg, nem aludt bent rendesen sokáig. Mindazonáltal nem bántam meg mert szociálisan jót tett neki (nincs tesoja) most szeptembertől meg már teljesen megért a közösségre és mostmár nagyon boldogan megy.