Van olyan hogy valaki a gyereket nem tudja bolcsibe adni, mert nem marad meg a gyerek a szulei nelkul?

Emlékszem, az öcsémmel így voltunk. Bő 20 évvel ezelőtt a bölcsiben mondták anyukámnak, hogy sajnos ez nem fog menni. Nem tudták sehogy sem megnyugtatni, elterelni a figyelmét, folyamatosan az ajtón dörömbölt és sírt.

Később az oviban ennyire nem volt vészes.

Igen, sajnos van. A nagyfiam még az oviba is alig szokott be. Pedig szerette az óvónénit, dajkát, de mivel jobban szeretett volna itthon velünk, így nehéz volt, sokat sírt. Utána meg sokat volt beteg. Mindig folyt az orra, az első 2 évben ezért alig járt oviba. Egyszerűen tüneteket produkált, hogy itthon lehessen. Nagycsoportban már szeretett, ő egyszerűen később érő, bátortalanabb. Kellett is neki plusz 1 év oviban.

A kicsivel ősszel kezdjük a bölcsit, de szerintem vele nem lesz ilyen problémánk. Nagyon szociális, feltalálja magát idegen helyen is, nem nagyon kell idő hogy oldódjon. Megy és játszik és dumál, dúdol, énekelget ha zene van. Amikor a nagynak családi nap vagy egyéb rendezvény volt az oviban is nagyon jól érezte magát a kicsi. Simán beállt a nagyobb gyerekekhez, ők énekeltek körbe állva, a kicsi meg a kör közepén énekelt meg táncolt. Totál ellentéte mint amilyen a nagy volt ekkorának.