Akinek korán kellett bölcsibe adni a babáját, kicsi gyerekét, és nehezen viselte (a szülő, nem a gyerek), hogyan lépett túl rajta?
Kisfiam kb.másfél éves lesz, amikor bölcsibe megy. Nem akarom, de egyszerűen a jelenlegi anyagi helyzet sajnos úgy hozta, hogy el kell mennem dolgozni. És már most rosszul érzem magam emiatt.
Annak idején a nagyobbik gyerek is másfél évesen ment, de nála vártam, hogy mehessek dolgozni. Most teljesen másképp élem meg az egészet. Most szar anyának érzem magam, mert nem tudjuk megoldani.
Attól is félek, hogy a gyerek érzi majd rajtam a bizonytalanságot, és emiatt nehezebb lesz beszoktatni.
Aki hasonló cipőben járt, mi segített átvészelni? Mennyi idő kellett, hogy megnyugodjon a lelketek?
13 hónaposan kezdte, vállalkozó vagyok, az ügyfélkör megtartása miatt muszáj volt többet dolgoznom, ráadásul a rezsiárak emelkedése is indokolta a dolgot. Eleinte csak félnapos volt, de az nagyon összezavarta a napját, hogy pont ebéd után hoztam el, mert már aludt volna, de nem tudott. Aztán váltottunk arra, hogy alvás után (de uzsonna előtt) mentem érte, igazából az sem volt jó megoldás, mert szeret együtt enni a többiekkel (meg az uzsonnát is kiszámlázták minden napra, holott nem is kapta meg...) végül maradt uzsonnára is. Ő nagyon élvezi az első naptól, igazából nekem volt problémám azzal, hogy nem maradhattam tovább itthon vele, meg a környezetem is ezt szajkózta, hogy szegény gyereket lepasszolom, meg minek szültem, ha leadom...
A gyerekem, és a gondozók véleménye alapján viszont egyértelmű, hogy jó döntést hoztunk a korai bölcsivel
Nálunk is még képlékeny, pontosan mikor kezdi. Papíron novemberben, akkor lesz másfél, de lehet, hogy már előbb, ha előbb kell munkába állnom.
A lányom is annak idején nagyon szerette, jól érezte ott magát. Szóval igazából ez most valamiért nekem rossz. Talán mert úgy voltam vele, hogy majd csak jövőre megy. És hogy addig itthon lehetek vele.
Annak idején nehezebben viseltem a folyamatos itthon létet. Hiányzott a munka, az emberek, a pörgés. Most egyáltalán nem hiányzik. Olyan jó itthon lenni. Megvan a napi rutin, minden szuper. És rossz belegondolni, hogy ha dolgozom, akkor már csak a délutánok maradnak, meg a hétvégék. Nehéz.
Előre is bocsi, akinek nem ingje..
De én azt latom, hogy azok a gyerekek élvezik annyira nagyon a bölcsit, ovit akikkel otthon nem megfeleloen volt foglalkozva.. Azok örülnek, hogy végre valaki lekoti oket, tanít nekik, jatszhat.. Ezeknel szokott lenni a"kell neki a gyerek társaság, en már kevés vagyok neki " szlogen.
Az a gyerek akivel foglalkozva van, élmények érik, viszik természetesen gyerekek közé os, annak még 4 evesen sincs kifejezetten szüksége ovodara, nem hogy kisebbkent.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!