Tényleg csakis és kizáróléag a szülő negatív érdeme, ha a gyereke verekedős a bölcsiben/oviban?

ha tippelnem kellene, azt mondanám hogy 80%-ban a nevelésen múlik, a többi a gyerek természete.

Ez alapján igen, elmondható hogy a szülő "érdeme".

Nyilván nem. Ez is összetett kérdés.

A mi bölcsis csoportunkbanis van 2 harapós kisfiú. A gondozónők azt mondják, ők 2 okot látnak:

- Ők a legkisebbek és csak ők nem beszélnek még, ami nagyon frusztrálja őket. Egyszerűen nem tudják kifejezni amit szeretnének, vagy épp nem szeretnének. Ehhez szerintem semmi köze a szülői nevelésnek.

- A másik ok, hogy egyikőjük reggel fél 7-től délután fél 5-ig ott van, napi 9-10 órát. Még épp nincs 2 éves és ez már a második éve a bölcsiben. Nyilván hiányoznak neki a szülei, a családja. Hát, a kényszer és a pénzhiány nagy úr, de azért ez a második ok már inkább múlik a szülőkön.

ezen sokat gondolkozom én is..nálunk az oviban van 2 ilyen gyerek, aki gyepálja a többieket, illetve az itthoni ismerősi környezetben is van a fiammal egyidős gyerek, aki egész egyszerüen szabályozhatatlan. Senkire se hallgat...ismerem a szülöket, kedves, jófej, művelt, szimpatikus emberek, és próbálják visszafogni a gyereket de nem igazán megy nekik.

Én nyilván nem örülök neki (pl. az ovis kölkök gyakran ütik meg harapják meg a fiamat, mert ő meg a másik véglet...max. elszalad előlük mást nem tud.)

Ugyanakkor gyakran belegondolok hogy mégis mit érezhet a szülö akit rendszeresen úgy fogadnak az óvónők hogy hát Pistike verekszik stb. Nem feddően mert most nyilván kezelik ezt ők, meg nem hagyják elharapózni, de azért baromi kellemetlen lehet a szülőnek..

Szóval hogy miért van az hogy az én fiamra (néhány zizzent napot leszámítva) elég csak hangosabban komorabban rászólni ha vmi olyat csinál, más gyerekre meg semmi se hat.

Nem hiszem hogy 100%ban a szülőn múlik. De ez csak az én véleményem.

A negyedik vagyok. Jaj szegény, sajnállak nagyon :( Az eszedbe se jusson hogy nem szabadott volna szülnöd! Biztosan értékes, értelmes gyerekek, és ők is hasznos tagjai lehetnek /lesznek a társadalomnak! Ez egészen biztos. Amúgy nem olvastam ezzel kapcsolatos kutatásokat még, de simán lehet hogy génekkel öröklődik, tehát valamiféle eltérésnek, vagy csúnyább szóval betegségnek kellene ezt tekinteni,amit kezelni kell és lehet (csak sajnos itt még erre elég kevés lehetőség van és eléggé intoleránsak sokszor még a nevelők is a jelenséggel kapcs.)

Amúgy meg azért mert a kislányod MOST odacsap még nem biztos hogy olyan lesz mint a kisfiad, mert a 20 hós életkorban amúgy se az indulat kezelésének mesterei a gyerekek:) Sőt, lobbanékonyak, hisztisek azok is akik amúgy áldott jó gyerekek :) Szóval fel a fejjel, nem tudsz mást tenni mint következetes lenni vele is és megnézni mi sül ki belőle :)